Budapest, 2013. (36. évfolyam)

7. szám július - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - „Jöjjön ki Óbudára!” – de vajon miért is?

Óbuda azonban sokkal nagyobb és több, mint gondolnánk. A kerület mai felosztá­sa szerint a következő – hajdan önálló ka­rakterű – részekből áll: Aranyhegy–Üröm­hegy–Péterhegy; Aquincum; Békásmegyer; Csillaghegy; Csúcshegy; Harsánylejtő; Hár­mashatárhegy; Kaszásdűlő; Mocsárosdűlő; Óbuda; Óbuda hegyvidéke; Óbudai (Hajó­gyári) sziget; Rómaifürdő; Solymárvölgy; Újlak egy része. Hát ezek bármelyikének száz év előtti kertvendéglőiről hosszú olda­lakat lehetne regélni és képeket mutogatni, hiszen mindegyik kedvelt kirándulóhely volt. Hajdan egy család vagy társaság ki­rándulása azt jelentette, hogy vasárnap reggel felkerekedtek, néhány villamossal kibumliztak Óbudára vagy Csillaghegyre, ott bevetették magukat a kertvendéglőbe. Jókat ettek és ittak, esetleg kugliztak, majd délután összeszedték a gyerekeket, és el­indultak hazafelé. Jelen esetben hihetetlen kínokat okoz a cikk kötött terjedelmének megfelelni. Ezért a válogatásban semmiféle logikát ne keressenek – bemutatok néhány érdekes korabeli vendéglőt, a többiről beszélget­hetünk akár személyesen is. Római part A Duna-part sok száz éve vonzza a váro­siakat. A Dunának a Szentendrei sziget utáni lassuló áramlása egy gázló kialaku­lását tette lehetővé, ez volt a Megyeri-rév. Az újkor hajnalán két partján két korcsma állt. A káposztásmegyeri parton a Sas (ma Megyeri) csárda, a budai oldalon pedig a Bivalyos. Ez a vendégfogadó 1798-ban épült, nevét a gázlón átterelt marhákról kapta, s az előtte elterülő téren rendsze­res volt a marhavásár is. A Bivalyos legen­dás vendéglő lett, gyerekkoromban igen nehéz volt hétvégeken helyet szerezni az ebédeléshez (ma igen nehéz vendégeket találni hozzá). A mai Római parton korábban csak né­hány lőpormalom volt, mert itt, a „senki­földjén” az esetleges robbanás nem okoz­hatott nagyobb kárt. Ezekről „tájolták” az „Jöjjön ki Óbudára!” – de vajon miért is? Kertvendéglők a hajdani Óbudán Szántó András Ha manapság nosztalgiáról és vendéglátásról esik szó, elsőként jut eszünkbe Óbuda. Ide nagyon érdemes volt „kijönni”, és jócskán lehetett válogatni a különböző kisvendéglők között. Többségük a család lakóházának egyik szobájából kiala­kított étkezde volt, rendbe tették az udvart, kiraktak néhány asztalt kockás terítővel és székekkel – ez volt a kerthelyiség. 8 BUDAPEST 2013 július NYÁRI KULINÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom