Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - „Jöjjön ki Óbudára!” – de vajon miért is?
egyik legendás kertvendéglőt is: Lieb Márton a halászcsárdáját úgy hirdette: Óbuda – Lőpormalom. A szigetcsúcs feletti, nagyjából három kilométeres szakaszon zajlott le 1842-ben két lelkes sportember, gróf Széchenyi Ist ván és báró Wesselényi Miklós híres eve zős versenye (amelyet végül a Lánchidat építő Clark Ádám nyert meg). Ez indította el az igazi, pezsgő vízi életet. A városiak mai kedvelt biciklis célpontja régen tehát a „vadevezősök” területe volt. Az első felfedezők hamar rájöttek, hogy Buda fölött a legtisztább a víz, amikor még nem érte el a malmokat és gyárakat, de azokból különben is a másik – újpesti – oldalon volt több. Először kis kunyhókat, majd pavilonokat és nagyobb hangárokat építettek a csónakok számára, később ezek mellé kis fülkékből álló épületeket, kiszolgáló helyeket (mosdók, büfék), végül a nagyobb nyüzsgés után természetesen vendéglőket. Fiatal koromban nagyon nagy protekció kellett ahhoz, hogy valaki egy csónakházban helyet bérelhessen (ez kb. 2× 4 méteres fülke volt ággyal és egy kis szekrénnyel). Hétvégeken sokszor nyolcan-tízen használtuk egy ismerős szobáját, csupán átöltözésre – majd vittük le a csónakokat a partra, és indultunk a „szigetkerülésre”. Visszatérve jött a lényeg – átmentünk az Evezős bisztróba, és megrendeltük az ebédeket. A hullámlemezből készült Evezősben volt a legjobb a sült hal kovászos uborkával, utána csapolt sörrel. Hát ez akkor igen nagy gasztronómiai élményt jelentett! A század első felében a Dunapart már 23 csónakházzal és 5 csárdával büszkélkedett, melyek közül az egyik legfurcsább nevűt: a Kumibri Szanatóriumot képen is bemutatjuk. (A sejtelmes név eredetéről semmit sem tudunk, de talán a századelő nagyon népszerű gyermekjátékaira utal; a német „KIBRI” játékok sokféle ház- és járműmodellből, összerakható és mozgatható mechanikai szerkezetekből kínáltak óriási választékot 1895 óta.) Ez mai gondolkodással „sportcentrum” volt teniszpályával, kikölcsönözhető bércsónakokkal, horgászfelszerelésekkel, úszásoktatással (egészen 1973-ig lehetett fürdeni a Dunában, ekkor a víz szennyezettsége miatt betiltották). Szolgáltatásai között egy héten kétszer manikűr, pedikűr és „elsőrendű hajmunka” szerepelt, de a környéken nyaralók elsősorban a flekkenért és a ropogósra sült halakért látogatták. A komolyabb éttermek ritkábbak voltak errefelé, pedig az 1910-es évek óta léteztek igazán híresek. Legfőképpen a Római fürdő tóvendéglő volt népszerű, mivel a 9 BUDAPEST 2013 július Dunaparti Kumibri csárda. Amatőr fotó cca. 1925-35 Rómaifürdő vendéglő. Képes levelezőlap, 1910
