Budapest, 2013. (36. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: Szegény ember vízzel főz
Ilyen formán a városatyáknak újabb dilemmát kellett megoldaniuk. S nem láttak más utat, mint hogy új, nagyobb, szebb, sok pénzbe kerülő monstrumot építsenek Zsigmondy termálvizének, kerül amibe kerül. Mert bizony egy palotát az azóta eltelt száz év alatt is sokkal költségesebb rendben tartani, újra és újra helyzetbe hozni, mint egy, csak a funkciókra koncentráló szolidabbszerényebb épületet. De mit számít mindez, hiszen akkorra már mindenki azt fújja: Budapest fürdővilágváros! S ha más nem, majd az idegenforgalom meghozza a régóta várt megtérülést. Fenn az ernyő, nincsen kas Hadd idézzek saját kötetemből (Fürdőző Budapest) néhány sort, ne kelljen a szavakat újra megkeressem összefoglalandó véleményemet az itt – és másutt – történtekről: „...hogy a világhódító szándék – a tartós pénzhiány ellenére – mindig ott motoszkált a fővárosi döntéshozók fejében, arra éppen a leglátványosabb fejlesztési eredmények képe a bizonyság. ... Mert különben miért is építettek volna olyan pompás, minden közelítésben kifejezetten reprezentatív palotákat ... mint amilyen az 1918-ban átadott Gellért vagy az 1913-ban megnyitott Széchenyi? Valami nagyot, valami nagyszerűt kell mutatni a világnak, ha nincs is rá fedezet. Mindegy hogy mibe kerül. Került is aztán annyiba, hogy nem ok nélkül háborgott a kortárs közvélemény az urak felelőtlensége miatt, s ma sem csodálkozik senki, ha a Széchenyihez tévedő gyanútlan külföldivel el lehet hitetni, hogy ez, s nem az ott a Duna-parton az Országháza.” Czigler Győző 1884-ben (!) fogott hozzá kidolgozni a fürdőpalota terveit, amelyeket aztán 1896-ban maga a főváros állított ki a hatalmas millenniumi szemle ligeti kiállításán, belügyminiszteri jóváhagyó pecséttel: a pazar házat, ha törik, ha szakad, fel kell építenie Budapestnek. Ennek ellenére majd csak 1903-ban veszi újra napirendjére a témát a közgyűlés. Czigler ebben az évben hunyt el, éppen hogy megérte a most már vitathatatlanul pozitív fordulatot. Dvorzsák Edé t és Gerster Kálmánt bízták meg, hogy az épít ményt tető alá hozzák. A főváros húszmillió fontos kölcsönt vett fel, hogy a kivitelezést 1909 májusában megkezdhessék. A beruházás végül 3 millió 900 ezer aranykoronába került. A funkcióit tekintve ezzel együtt is hiányos fürdőkomplexumot – már a kezdetekkor felmerült, gyógyszállóval volna szükséges kiegészíteni a létesítményt, hogy tényleges hasznot hozhasson – Bárczy István avató beszédével 1913. június 16-án délután egy órakor adták át a nagyközönségnek. Számos ünnepi leírás készült akkor és azóta is a remek belső terekről, díszeikről, a palota előkelő megjelenéséről, városképi értékeiről. Sokkal kevesebb arról, hogy igen hamar kiderült, bármilyen sokba került is, a fürdés hazai divatjának változásai miatt feltétlenül bővíteni kell: népfürdővel, strandmedencével. A stranduszoda 1927-ben nyílt meg, terveit Francsek Imre jegyzi. Jelentékeny bevételt vártak e lépéstől a városatyák, ami az erősen veszteséges klasszikus funkciókból soha nem is volt remélhető. Csakhamar kiderült azonban, hogy Zsigmondy kútja nem ad már elegendő vizet ezekhez a bővítésekhez, s hogy a vízmelegítéses pótlás kapacitása is kevés, ezért 300 ezer pengőt engedélyezett a tanács egy új artézi kút fúrására a mai Kós Károly sétány keleti végénél. A vízmelegítésre használt szén évente 45 ezer pengőbe került, ez legalább, ebben az összefüggésben végre egy jól megtérülő beruházás volt 1939-től, amikorra a munka sikeresen befejeződött. Néhány esztendővel korábban, 1936-ban bontották le a tó melletti régi fürdő kettős U alakú tömbjének nagy részét. Egyes elemeit, traktusait vélhetően visszabontva, megtartották, átalakították. Ez utóbbi munkáknak a tervei nem maradtak fenn. Ezért is nehéz pontosan meghatározni, pontosan melyik épületrész az a ház, amelyet ma Nyereg vendéglőként ismer a Liget közönsége. Írásom elején raktam össze a magam hipotézisét erről, vagyis a város parkjának legrégebben született, még mindig meglévő, immár 175 éves építményéről. A száz évesről pedig még annyit: a legkevésbé sem kívántam a „Szecska” nimbuszát megtépázni, s még csak okosabbnak se mutatkozni száz esztendő mindenkori döntéshozóinál. Értem a gondjaikat, és tudomásul veszem a megoldásaikat. Mert máig igaz, s nem csak a fürdőpaloták sorsára Pest-Budán (is): a szegény ember vízzel főz. ● 9 BUDAPEST 2013 június 1927-re lett készen a Szecska
