Budapest, 2013. (36. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: Szegény ember vízzel főz
Hogy Budán szinte számolatlanul működtek már a középkorban is a termálfürdők, az Pest imázsára nézve szinte semmiféle következtetésre nem adott okot – egészen a 19. század utolsó harmadáig. Persze a bal parton sem hiányzott addig sem a tisztálkodásnak, gyógyulásnak és mulatságnak ez az intézménye: de ezek nem gyógyforrásokra épültek. Ami volt, leginkább csak rétegvizet hasznosított, mint Rumbach Sebestyén é vagy a Körúti a Te rézvárosban. Az 1850-es évekig kellett várni arra, hogy a geológiai tudományok művelői tényként fogadják el a hipotézist: azok a földalatti terek, földtani rétegek, amelyekből Budán bőven buzog s tör fel a termál, Pest alatt is ott rejtőznek, túl a Duna törésvonalán. Igaz, mélyre kell fúrni ahhoz, hogy ezeket a készleteket hasznosítani lehessen. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1866 novemberében nyújtotta be javaslatát a pesti tanácsnak, fölajánlva, hogy a városligeti körönd környékén saját költségére artézi kutat mélyít és fürdőházat épít, harminc éven át a maga hasznára, hogy aztán átengedje az intézményt a városnak, örökre. A magas magisztrátus elfogadta az ajánlatot, pontosabban szólva azt a részét, hogy engedélyt ad a kutatásra, de úgy döntött, inkább fizet a munkáért, mint hogy akár egy évre is lemondjon a fürdőztetés hasznáról. A szerződést mégis megkötötték, és Zsigmondy – ha nem is a ligeti Köröndnél, hanem attól néhány száz méternyire északra, a későbbi Millenniumi Emlékmű és a későbbi Hősök Köve között – belefogott a furat mélyítésébe. Hogy a város ezt az üzleti konstrukciót választotta, abban több indok is szerepet játszhatott. Az egyik, hogy Magyarországon éppen a 19. század közepére jöttek divatba (osztrák mintára) a pihenésnek, rekreációnak, gyógyulásnak azok a módozatai, amelyek a zöldet, a napfényt és a vizet tekintették a legfontosabb tényezőknek. A másik megfontolás: a balparti városban ilyesfajta intézmények kiépítésére szinte az egyetlen alkalmas hely a máris tömegeket vonzó Városliget, ahol ráadásul négy-öt magánvállalkozó már évtizedek óta működteti saját gyógyító bázisát. És bár maga Pest is nyaralóházat épített a Nagy tó nagyobbik szigetén, már 1839-ben, ez mostanra elvesztette vonzerejét. Amit talán visszanyerhet, ha új funkcióval ruházzák fel. 175-100 Erről a rég elfelejtett, és a várostörténet irodalmában érdemben soha sem tárgyalt épületről – amelynek egy csonkká zsugorodott szárnya megélte a Liget történetének jelenidejét – egyszer már írtam egy cikkre valót a BUDAPEST 2011/9. számában. Ha dióhéjban Szegény ember vízzel főz Száz éves a Széchenyi Buza Péter Jóval több mint százesztendős közhelye a hivatalos és társasági közvélekedésnek, hogy Budapest a fürdők fővárosa. És aligha kérdéses, hogy ennek a címkének valóban bőségesen vannak történelmi és földtani okai. Abban persze, hogy ezekre a szilárdnak látszó alapokra mikor milyen palotákat építünk, gyakran fontosabb szerepet játszanak az illúziók, mint a realitások. Nézetem szerint ennek vagyunk – s voltunk – a tanúi Pest legdíszesebb fürdője, az éppen ebben a hónapban száz esztendős ligeti Széchenyi esetében. 6 BUDAPEST 2013 június Pest nyaralóháza 1840 körül és egy tíz évvel későbbi térképen
