Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 A Sárosfürdő még közel sem kész épületéből megint kifröccsentettek a nyilvánosságra egy kis sarat. Mint valami nehéz kő, repül ennek a fürdőnek a botránya, repülésének ügye még egyre fölfelé emelkedik, ki tudja, hol áll meg és kit hol talál meg. A sár, úgy látszik, rossz kabala. Ez rögtön a dolgok elején kezdett világos lenni, a mikor a négy milliósnak tervezett épület egyre több milliós túllépést követelt s még háromnegyed-kész állapotában tizenegy milliót falt föl, tehát héttel több milliót, mint a mennyit rászántak. Egy ilyen eredmény csak ostoba vagy cinkos embereket nem háborít fel halálosan. E botrányfának azonban van még egy gyümölcse. A minap előállt a Palatinus nevű építőtársaság és a jó példa hatása alatt, most mikor munkája felénél tart csak, 650.000 korona túlköveteléssel állt elő. Gyorsan szakbizottság ült össze, megvizsgálta e követelést és megállapította, hogy a rengeteg összegből legfeljebb 80.000 korona követelése jogos. Íme, ilyen szolíd a fürdőépítések kétszerkettője. Az ember elámul ezeknek az embereknek vakmerőségén s lelkiismeretlenségén. Hát csakugyan egy olyan szennybe züllött utolsó város ez a Budapest és csakugyan egy olyan hitvány csürhe-e a benne élő millió ember, hogy ezekkel szemben semmiféle erkölcs és tisztesség nem kötelező. Igazán mosogatórongy-e itt a közérdek, a közvagyon, az adófillér, a közélet tisztasága: mindezek holt szavak csupán, melyekből a panama kirágta a lényeget? Nem túlzás, hogy itt meg kell őrülni a közállapotok züllöttségétől. AZ EST, OKTÓBER 8. Urbanista Ez a blog Simplicissimus régi kedvence – a legközelebb áll a központi eligazodási pont státuszához. Megismerkedtem Zubrecki Dá viddal, aki Gödöllőn végzett környezet- és tájgazdálkodási mérnökként. A blog 2008-ban indult, az Index akkor indította blogjait és őt eredetileg egy ingatlanokkal foglalkozó városi blog indítására akarta beszervezni egy csapatba, és eredetileg adtak volna pénzt, paripát hozzá. A válság aztán elsodorta a nagyszabású dolgot, de Dá (ahogy a bejegyzéseit aláírja) beleszeretett az ötletbe, az Index nélül is folytatta. Akkoriban forrongott a világháló, minden álmodozó tinédzser és unatkozó háziasszony blogot indított. Azóta „a bénákat elvitte a Facebook”, teszi hozzá. Neki azóta életformájává vált, de nem tud belőle megélni, ebben a világban gyanús is, aki képes erre, mert a sikerességhez kell az őrült hobbista nimbusza. Szerkeszt, újságot ír, magyarít, bedolgozik sok helyre, így kaparja össze a havi betevőt. Őt is meglepi a siker. Olyan napon, amikor tud szenvedélyével foglalkozni (majdnem minden nap) tízezernél több olvasója van, ami for-profit kiadványnál is jó szám. A Facebook oldalán 15,729 lájk, 2,218 személy, „aki éppen beszél róla” . Ezek horribilis számok. (Simplicissimus a mindennapi kvízjátékával három hónap alatt hatszázvalahány lájkolót volt képes az oldalára vonzani, mielőtt átköltöztette volna blogját a BUDAPEST folyóirathoz.) Öt év alatt az Urbanista igazi brand lett, hiteles forrás. 2012-ben elnyerte a Golden Blog közönségszavazását a „helyi érték” kategóriában, aminek Dávid – beismerte – nagyon örült. Úgy érzi, hogy a sikerét egy trendfordulónak köszönheti. 2008 körül „menő lett a sok új dolog”. Jó néhányan rászoktak, hogy az Urbanistáról tájékozódnak. Sokáig képes volt arra, hogy minden hétköznap napi linkszemlét készítsen – ez nagyon megdobta az olvasottságot. Ma ez heti egy alkalomra ritkult. De a nagy olvasottság sok olvasói hozzászólást hozott. A „bedolgozóit” megbecsüli, gyakran teljes egészében beidézi forrásait. Mint például a múltkor, amikor valaki kiszúrta, hogy a BKK új Budapest térképén kimaradt a Tímár utcai megálló... De milyen is a blog hangneme? Egy kellemes és civilizált egyensúlyt nyújt a lelkesítő új dolgok és a humorosan cikiző tételek között. Egyáltalán nem csak Budapestre koncentrál, de lehet csak az ide vonatkozó bejegyzéseket olvasni, akár még kerületekre bontva is. Az elmúlt napok slágere a Kossuth téri fakivágás volt. Az Urbanista erről nagyon körültekintően tájékoztatott. Gúnyos képregényt éppúgy szemlézett, mint a hivatalos állami Facebook oldalt. Hallgattassék meg a másik fél is – ez a szép régi, a nyomtatott sajtóban kiérlelt elv keveredik a blogvilág érdesebb nyelvével. Persze egy alapvetően szemléző orgánum mindig behúzódhat az ismertetett anyagok szélárnyékába. Saját véleményét időnként a súlyozásból és az észrevétlen gáncsvetésből lehet kihámozni. Annak az ügynek vet gáncsot, amelyiket kevésbé szeret. És a felszínen széttárja a kezét: ez jött ki a vélemények harcából és ütköztetéséből... Megkérdeztem a bloggert, hogy melyik az a három blog, amelyet (a saját hatókörében) a legnagyobbra tart – amelyet egy kicsit talán irigyel is. A Dunai szigeteket említi első helyen. Aztán a Táj-Kertet, végül az Ittforgott címűt, amely filmforgatási helyszínekkel foglalkozik. (urbanista.blog.hu) Kossuth téri fák Az internet és a nem állami illetve nem kormánypárti sajtó forrong a felháborodástól a hajnali fakivágások miatt. Próbáljuk meg ennek ellenére szétszálazni az eseményeket, kicsit az események mögé nézni. Előre bocsátom, hogy az új Kossuth téri kialakítás tervében van, amit jó dolognak tartok. Alapvetően hasznos, régóta szükséges funkciók a parkoló és főleg a turistaközpont. Hanem a fák... Én Simplicissimussal együtt a városvédőknek ahhoz a törpe kisebbségéhez tartozom, akik nem lihegik túl a természet imádatát – ezért is nem a természetvédők sokkal népesebb táborát erősítjük... Vagyis el tudom fogadni, ha valahol kivágják a fákat, és új, meggondolt fajtákat ültetnek helyettük. Úgy érzem, hogy a 21. század elején Magyarország lakossá-16 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
