Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Simplicissimus Budapestje
gának túlnyomó többségét (már azok közül, akik bármilyen vélemény formálásával foglalkoznak) az nyugtatta volna meg, ha ugyanannyi fát ültetnek, mint ahányat kivágnak. És akkor ELŐRE megmutatták volna a világhálón és a tévéhíradóban animáción, hogy honnét tűnnek el a fák, hová kerülnek az újak. Erre nem mentség, hogy a terv jóval kevesebb fát ír elő... Tetszettek volna olyan tervpályázatot kiírni, ahol ilyen tervvel nem lehet pályázni. De ha már az a terv a nyertes, és itt kevesebb fa lesz, akkor az a minimum, hogy letárgyalják, hol ültetnek új fákat. És akkor legalább akkor UTÓLAG megmutathatták volna azokon az animációkon, hogy honnét tűnnek el a fák, hová kerülnek az újak – nem a Kossuth téren, hanem a szomszéd kerületekben. Az a mód, ahogyan 2013 április vége felé a kormányzati kommunikáció kapkod, lerántja a leplet a kormányzati módszerekről. Titkolják a fél nap alatt érvénybe lépett fakivágási engedélyt a sajtó előtt, valamint azt, hogy hányat vágtak ki és hány újat ültetnek. Egy eldugott facebook oldalon „kommunikálják” a lakossággal, amikor egyes más (hagyjuk miféle) ügyekre százmilliós napilap-hirdetés kampányt is szükségesnek éreznek. És az internet korában, (ahogy ugyanott mondani szokás) „seperc alatt” kiderült, hogy fogalmuk sincs, hogy az előírt új-fa-ültetés következik vagy a büntetés fizetése... A Kossuth tér komoly és felelősségteljes átalakításához legalább egy évvel több időre lenne szükség. De persze mindenki tudja, hogy a választásokat nem 2015-ben rendezik... És az is ide tartozik, ami már lerágott csont, hogy a Kossuth teret nem a főváros, hanem a kormány építi át, így aztán a projektet mindenféle mondvacsinált nemzetgazdasági hókuszpókusszal a „fékezett habzású közbeszerzés” ingoványos talajára lökték. Ami, ha az erkölcsi kérdéseket félre is tesz szük, aligha vezetett a legolcsóbb árakhoz. A BKK ellenben nem hiába igyekszik Néhány hete több blog is beszámolt a Széll Kálmán tér és a budai „fonódó villamos” terveiről. Elmélyültem benne, és először vettem alaposan szemügyre a BKK saját honlapját. El kell ismernem, először éreztem azt a rendszerváltás óta, hogy megfelelő minőségű információt kapok bizonyos nagy projektekről, amelynek az indítékait is átlátom. Tovább is kattinthatok, és megnézhetem a közönségtalálkozókon bemutatott prezentációkat. Végezetül be kell látnom, hogy a Budapesti Közlekedési Központ, mint egyre nagyobbra hízó megrendelő és projektkidolgozó „thinktank” talán nem őrültség, és biztosan van benne rendszer. A másik slágertéma április elején az „akasztófák” elszaporodása volt. Mert elkezdték az úgynevezett FUTÁR program telepítését, amelyről több tucat megállóban majd azt láthatjuk, hogy mikor jön a következő jármű. Nem, hogy a menetrend szerint mikor kellene jönnie, hanem hogy valóban mikor, a real-time GPS koordináták alapján. Pont, mint Amsterdamban! Az „elmútnyócév” egyik nagy reményeket, majd csalódást keltő hasonló projektjének romjait ma is látni a 86-os busz vonalán. Ott egy térképen kis lámpácskák mutatták, hogy hol jár a legközelebbi busz. Persze a karbantartásra sem volt pénz, nem hogy az elterjesztésre. Az új rendszer pont annyi információt nyújt, ami a komfortérzethez kell. Melyik „viszonylat” hány perc múlva jön. Beugorhatunk-e még az újságoshoz egy 2000 folyóiratért vagy sem. (www.bkk.hu/2013/04/ismet-lakossagiforumot-tartottunk-a-budai-fonodo-villamosprojektrol) 17 fotó: Sebestyén László
