Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Megvalósult és megvalósulatlan álmok
BUDAPEST 2013 április Múzeumunk több reklámgrafikus terveit és vázlatait őrzi. Ezek az alkotások eddig jobbára a raktárak polcain pihentek, kiállításokon csak ritkán szerepelt egy-egy darab. Most először tesszük közszemlére ezeket a mind reklám-, mind művészettörténeti szempontból figyelemre méltó műveket. A 19. század végén Magyarországon is teret hódító iparművészeti mozgalom hatására és a művészeti írók ösztönzésére egyre több művész kezdett plakátot és aprónyomtatványt tervezni. A kereskedelmi és kulturális reklámok iránt folyamatosan növekedő kereslet nyomán megszületett egy új, máig élő művészeti műfaj, az alkalmazott grafika. A reklámok tervezésével foglalkozó művészek eleinte továbbra is hangsúlyozták festőművész voltukat – teljes joggal, hiszen 1910-ig nem volt külön képzés alkalmazott grafikusok számára, így a tervezők első nemzedéke még akadémiát végzett. A magyar alkalmazott grafika a 20. század első évtizedében indult látványos fejlődésnek, és kivívta önálló helyét az iparművészetben. Fórumot és elismerést kapott hazai és külföldi kiállításokon, és hamar nemzetközi rangra emelkedett. A magas művészi és technikai színvonalat tehetséges művészegyéniségek biztosították. Az utánpótlásról, az új nemzedék tanításáról az Iparrajziskola, a Mintarajziskola és az Iparművészeti Iskola kiváló mestertanárai gondoskodtak. Mindemellett voltak rokon területekről érkezett, autodidakta grafikusok is. Az 1910-es évektől az alkotók többsége már nyomdákban vagy nagyobb kereskedelmi cégeknél, főállásban foglalkozott reklámok tervezésével. ● tulajdonít, szinte magánkívül lesz. A korábban oly briliánsan logikus elménél a kényszerképzet nagyon ravaszul minden közömbös tényt besorol a gyanakvó személyiségben rögzültek magyarázatául. Jolán alig tudja visszaerőszakolni a kocsi belsejébe. Síró nővérének azt mondja: „Miért sírsz! Még nem haltam meg! Még nem fekszem a sínek között!” Az emlékezésekből tudható: már szárszói megérkezésekor, leszálláskor az állomáson – rossz állapota miatt – szó szerint kizuhan a kocsiból. A faluban eléggé mostoha körülmények várják a két nővért és a költőt. Úgyszintén Jolán könyvében olvasható, hogy az egyik este hirtelen eltűnt, s nővére kint találta meg: „Ott állt a sötét udvaron. A szemközti töltésen a hatórás személyvonat akkor robogott be az állomásra. Állt és nézte a mozdony kéményéből szerteszálló szikrákat, amíg a kivilágított ablakok meleg fényét el nem nyelte a bársonyos sötétség.” Szinte misztikus megérzés az életében az utolsó, szanatóriumi hetekben felbukkanó – egyébként valószínűleg egzaltált – „kolozsvári lány”, Eisler Klára levele, amelyben az áll: látta a költő letépett karját. A levél még a vég előtt íródott. A szárszói tehervonat valóban ily módon roncsolta el a század minden gondjával megterhelt költő testét. Megérzések? A Téli éjszakában olvasható: „a sarkon reszket egy zörgő kabát, / egy ember, üldögél, / összehúzódik, mint a föld, hiába, rálép lábára a tél...” Mármint akkor, a harmincas években. Ma olyan, mint eleven figyelmeztetés. József Attila már a húszas években azt írta: „Vonaton jár az idő” (Egyszerű ez). Tekintete szinte átüti az időt, s szemlesütve állunk, a lélek pedig „leng, nem suhan” , vergődik a lelkiismeret. Illyés 1942-ben szü letett verse így idézi meg: „Nem vagy. Oly képtelen, mintha azóta / Az egész világ megtébolyult volna / s csak neked volna folyvást igazad.” Tisztelet a költők tekintetének! ● MEGVALÓSULT ÉS MEGVALÓSULATLAN ÁLMOK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013. május 5-ig Válogatás Erdély István, Gönczi Gebhardt Tibor, Haranghy Jenő, Repcze János, Rottler István és Tuszkay Márton reklámterveiből
