Budapest, 2013. (36. évfolyam)

4. szám április - Török András: Budapest mint életelixír az Aegon-díjas nagyregényben

19 2013 április BUDAPEST KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ Mint ahogy az is, hogy Michael öngyilkos lett. Talán ez a betegség oka? A könyv utolsó harmadában már-már iga­zi realizmusba fordul a könyv, feltárul előttünk az önálló Ernst Múzeum (benne a néven nem nevezett Keserü Katalin igazgatónő szikár, reális és szeretetteli portréjával). Aztán következik az a néhány nagyon szép, az Ernst Múzeum szétdúlását finoman, kritikusan ismertető kvázi-politikai bekezdés – ez száz év múlva is érdekes lesz. Végül a hős Amerikába indul, egy több hónapos irodalmi ösztöndíjra. Feljött a felszínre, elindult a siker felé. Egy fél mondatból úgy értesülünk, hogy barátnője is van. Budapest mindvégig annyira erőteljesen jelen van a könyvben, hogy bátran ki lehet mondani: a könyv má­sik főszereplője maga a város. Sok tucat utcanév, konk­rét helyszín: Frici papa vendéglője, Wichmann kocsmája, GRoby bolt, stb. A főhős állapotának romlása idején egy ideig óriási köröket ró, amelyhez Budára is át kell mennie. A szó szoros értelmében eszméletlenre sétálja magát – és ezzel el is éri, hogy elmúljon soha meg nem nevezett tü­netegyüttese. Ezt az extenzív Budapest-tanulmányozást a rejtélyes „mínusz táv” kifejezés nyomán „emtézésnek” ne­vezi el. Később, amikor a garázstakarítási munkából feltör a galéria-teremőrségig, ezt intenzív háztanulmányozással cseréli fel. A Teréz körút 1. alatti házat jár tanulmányozni egy eszelős kitartásával. (Ugye nem kell mondani, hogy ez a Király utca sarkán, a Liget felé eső ház, hiszen ez az utca a határ Teréz- és Erzsébetváros között.) „Volt idő, ami ­kor ez az épület jelentette az egyetlen fogódzót az életemben. (...) Itt van ez az épület, amelyen ennyi és ennyi ablak van, ennyi és ennyi erkély, ennyi és ennyi erkélyajtóval, a homlokzatán ennyi és ennyi repedés, ennyi és ennyi ív, ennyi és ennyi vonal, illetve ennyi és ennyi nem-tudom-mi, mindez azonban engem nem ér­dekel, ezért nem figyelek rá.” Itt aztán egy igen szép és hos z ­szadalmas felsorolásban elmondja az olvasóknak, hogy mi mindent nem néz meg a sarkon (tagadó formában igen emlékezetes portrét adva a sarokról), és így folytatja, mon­daton belül: „mert engem csak egyvalami érdekel ezen az épü ­leten belül: a homlokzat legfelső része, az a körülbelül húsz méter hosszú homlokzati szakasz, amely szakaszon 29 dísz található; kizárólag ezek a díszek érdekelnek, ez a 29 darabból álló dísz-sor.” Nem azért számolja a díszeket, teszi hozzá a főhős, mert számolási kényszere van, hanem hogy a számolás közben közelebb jusson magához. „Hogy közelebb jussak magamhoz, hogy közelebb jussak ahhoz a valakihez, aki én vagyok, akit újra és újra elfelejtek, vagy ha nem is felejtek el, nem érzek” (232-234. o.) Ez a regény szerkezetének titkos fordulópontja – innét megindul a főhős személyiségének tisztulása. Lassanként visszahajózik a normális bu­dapestiek világába. Felejthetetlen, jelentős könyv, bár nem lesz sokak olvasmánya. Azzal, hogy a napokban elnyerte a legje­lentősebb magyar irodalmi díjat, nagy közfigyelem irá­nyul majd Barnás Ferenc re. Az írótól, aki most került az A-li­gába, még sokat várhatunk. ● Kalligram, 2012, 298 oldal, borítóterv Hrapka Tibor, ára 2800 Ft. A Kotsis Iván önéletrajzi írásaiból kiadott kötet cí­mének némileg ellentmondva nem szokásos ön­életírás, hanem szakmai életrajz. A legendás épí­tésztanár még életében összeállította és rendezte életművének dokumentumait, amelyekből eddig csak szemelvények jelen­tek meg; ez az első, teljességében közreadott kötet. Kotsis Iván monumentális életműve – jelentőségéhez képest – kevéssé közismert. A nagyközönség a Regnum Marianum templomról hallott talán valamit, amely a Városliget szélén állott, és amelyet még az építész életé­ben lebontatott a diktatúra. A szöveg nagy részét az időrendbe sorolt művek keletkezési körülményei­nek, az alkotó céljainak, művészeti szándékainak leírása teszi ki. Ennek el­lenére a nem szakmabeli, de a művészetek iránt érdeklődő nagyközönség­nek is hasznos, élvezetes olvasnivaló. Ára: 4000 Ft Megvásárolható a HAP Galériában (1027 Budapest, Margit krt. 24.) A dokumentumfilm-melléklettel kiegészü­lő fotóalbumban Magyarország legelma­radottabb falvainak lakóival és életükkel találkozhatunk. A vándorfényképész szerepét magára öltő művész port­réképeinek háttere egy Budapestet ábrázoló óriásposzter. Miközben a fotós dokumentálja a képek keletkezését is, szereplői megnyílnak kame­rája előtt, elmondják, milyennek tartják Budapestet és a maguk világát. A kiállítás lánchídi anyaga 2006-ban már nagy visszhangot keltett, s Szabó Péter azóta is népszerű előadó az ország különböző kulturális fórumain. A könyv magyar és angol nyelven jelent meg. Ára: 4900 Ft Több kiemelkedő, iskolateremtő történészünk életművében játszik kiemelt szerepet Budapest történetének kutatása. Budapest Főváros Levél­tára gyűjteményes kötetekben kívánja az ilyen tárgyú elszórtan megjelent munkákat megjelentetni. Elsőként Bácskai Vera tanulmányainak gyűjteményét nyújthatjuk át a közönségnek. Az olvasóknak külön élmény, hogy figyelemmel kísérhetik az eredmé­nyek egymásra épülését, a nézőpontok változását, a szemlélet gazda­godását a kutatói pálya során. A két kötet ára: 2000 Ft Megvásárolható Budapest Főváros Levéltárának titkárságán (1139 Budapest, Teve utca 3-5.) KOTSIS IVÁN: ÉLETRAJZOM Szerkesztette: Prakfalvi Endre HAP Galéria PETTENDI SZABÓ PÉTER: HÁTTÉR – JÁRT-E MÁR BUDAPESTEN? Holnap Kiadó BÁCSKAI VERA: VÁROSOK ÉS POLGÁROK MAGYARORSZÁGON, I-II. KÖTET Budapest Főváros Levéltára fotó: Szilágyi Lenke

Next

/
Oldalképek
Tartalom