Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 Ezelőtt csak húsz esztendővel nem ötlött oly erővel szemünkbe mindazon hiány, melynek látása most annyira botránkoztat! Pedig húsz esztendővel ezelőtt Pest csak nem volt az, ami ma, fa sem volt több, por sem volt kevesb! Mind igaz; de akkor inkább vala egyhangzásban a rondaság a még akkor iránylag ronda hellyel, mint a rondaság ma, a már csinyosb épületű és elrendeltebb utcájú várossal. Akkor, midőn privátházok közt a Kemnitzeré legelső és szinte egyedüli volt, mi is minden pretenzió nélküliek valánk, de most már jólesik nekünk is, ha Buda-Pestet mint szebb városok során állót emlegetni kezdik. Akkor Buda-Pest egyszerű, tán egy kissé szennyes öltözetűhez vala hasonló, kinek mezít- vagy bocskoros lába nem ötlött szembe; most számos épület úgy áll előttünk, mint arany és ezüst díszruhájában valaki, ki azonban nem porozta le magát, és csizma nélkül porban vagy sárban áll; és ím, ez az – mert a jobb ízlésűvel egybenhangzásban többé nincs –, ami szálkaként egyre bököd és kínoz. SZÉCHENYI ISTVÁN: BUDA-PESTI POR ÉS SÁR, 1834 Új látképpályázatot? Ugyan milyet? Tetszenek emlékezni az 1884/85-ös Fővárosi látképpályázatra? Nem? Pedig elképesztő dolog. Tíz évvel a városegyesítés után egyes városatyák úgy érezték, hogy a változás annyira felgyorsult, hogy érdemes lenne festményeken megörökíteni a folyamatot. Tudják, ezek azok a vásznak, amelyeket a Kiscelli Múzeum állandó várostörténeti kiállításán meg lehet nézni. Az eredeti felhívásban ez áll: „... felhívatnak az összes – akár itt benn lakó, akár külföldön tartózkodó festő művész urak, miszerint a magyar hazai festőművészetnek támogatása céljából általában s a távlati képfestés műfajának művelése iránti érdekeltség felébresztése czéljából különösen nagyérdekű és jelentőségű eme pályázaton minél több vázlat beküldésével részt venni szíveskedjenek.” A pályá zat tárgya „a főváros főleg beépített területének ki válóbb szebb pontjai”-nak „olajfestményű távlati képekben” történő megörökítése volt. Vajon mi módon lehetne ma egy ilyen akciót lebonyolítani? Mi értelme lenne? Amikor egyedül a flickr.com fotómegosztó portálon, amikor e cikket írom, 1 358 439 fotó szerepel Budapest témában? Amikor tucatnyi azonos tárgyú fotóblog működik évek óta? Amikor olyan jelentős magyar fotográfusok, mint Féner Tamás, Lugosi Lugó László, Benkő Imre és olyan bevándorolt fotográfusok, mint Bruno Bourel, Stephen Spinder, Milorad Krstic nagy si kerű könyvekben tették közé műveik javát? Nem. E helyett alighanem kurátorok irányította vásárlásokat kellene lebonyolítani. Olyan szakembereket kellene találni, akik a dokumentum-értékre és a művészi kvalitásokra egyaránt tudnának figyelni. Csomagban kellene régebbi képeket venni. Mondjuk felkérni egyegy művészt, hogy adja el a fővárosnak a száz legjobbat, de egy nagyobb merítésből. Ezeket nagy felbontásban azonnal fel lehetne tenni az internetre (a fortepan.hu honlapra?) ingyenes letölthetőség céljára – a szerző megnevezésének szigorú kötelezettsége mellett. Mindez vonatkozhatna a régebbi felvételekre. Most pedig ösztöndíjat kellene adni fotográfusoknak, hogy járják az utcákat, és fényképezzenek. Lehetne a fővárosnak mondjuk évente két-két rezidens fotográfusa. (A kerületeknek egy-egy?) Mondjuk havonta száz kép szállítási kötelezettséggel... A nem hivatásosok között pedig önkéntes ajándékozási mozgalmat kellene hirdetni... Egyszer régebben már említettük Simplicissimus vesz szőparipáját, a Wikipedia Budapest-szócikkeinek fejlesztése ügyében indítandó mozgalomról. Amazokkal együtt a főpolgármester az év végén megvendégelhetné és megsüvegelhetné az olyan önkéntes fotográfusokat is – akik fel is töltik a képüket az előkészített honlap-felületre... És kaphatnának éves BKV- vagy fürdőbérletet. Ha nem is mindegyik, de esetleg minden ötödik-tizedik, ők egy ünnepélyes sorsoláson vehetnének részt. Az önkéntesek feltöltötte képeket a profesz szionális kurátorok pontozhatnák, így lehetne összeegyeztetni a sokaság lelkesedését és a kevesek meghatározta minőséget. Önök most joggal azt kérdezik, hogy mi szükség van ilyesmire, amikor naponta száz és száz nagyszerű kép kerül fel a blogokra. Vagy azt, hogy miért állókép, miért nem mozgókép? Miért nem azt kellene gyűjteni? A kérdés nagyon jó – hát persze, hogy azt is kellene. De a költségek, a megkívánt szakértelem, a szükséges tárhely nagyságrendekkel nagyobb. És különben is: first things first. Simplicissimus ugyanerről a témáról beszél élőben a Klösz konferencián május 24/25-én, a Jókai-Feszty házban, az Epreskertben. Részletek itt: http://www.mafot.hu/klosz_100.html Anita fotóblogja (Check My Budapest) Az utóbbi időben a Budapest-rajongók egyik kedvence lett az az alig másfél éves fotóblog, amelynek neve nagyjából annyit jelent: „tapasztald meg az én Budapestemet”. Mottóként ez a mondat szerepel: „Meggyőződésem, hogy Buda pest a legszebb városok közé tartozik, és fotósként a blog indításával egyfajta értékmegőrzés és dokumentálás a célom, valamint hogy a megszokottá vált környezetre ráirányítsam a figyelmet.” (Ezen van még mit finomítani...) Ebben a népszerűségben az is szerepet játszott, hogy az egyik legolvasottabb főváros-blog, az Egy nap a városban rendszeresen kap tőle képeket. Telefonon megkerestem Nagy Anitát, és kifaggattam a blogról és tapasztalatairól. Mint a hangnemből gondolhattuk, fiatal személyről van szó. Közgazdásznak tanult, de most újságíróskodik. Az sem meglepetés, hogy Anitának szenvedélye a fotográfia, rendszeresen indul pályázatokon, még mindig analóg technikával (filmre) is fényképez, és használja a Polaroid technikát is (inkább kiállításokra szánt képeket készít így, csatlakozott egy olyan művészcsoporthoz, amelynek tagjai sok ilyent készítenek.) Kértem tőle önarcképet és egy jellemző fotót, ezeket itt láthatják is a kedves olvasók. Ha valaki veszi a fáradságot és végigböngészi Anita képeit a blogon, akkor határozott változást, sőt fejlődést láthat. A szép képektől a „belebújós”, helyettünk lekapott, informatív és érzéki felvételek felé mozdult el a hangsúly: a 16 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
