Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Falus László: Hírek a hegyekből
15 BUDAPEST 2013 április fotó: Sebestyén László A Felhő és Cédrus utcácskák szegletétől légvonalban legfeljebb háromszáz méternyire fekszik a kert – Kadarkáink Kertje –, ahol március tizedikén megnyitottuk a munkálatok idei szezonját, előkészítendő a tavaszi telepítési ciklust. Így aztán szerencsésen kifogtuk az egyetlen, bár hideg napot, amikor még dolgozni lehetett márciusban. Se előtte, se utána nem lett volna ilyen szerencsénk. A felső sorok gyönyörűen átteleltek (ezeket 2012 tavaszán plántáltuk el), s az ősszel a földbe került oltványok is átvészelték a zord hónapokat. A bőséges csapadék most meggyorsította a talajelőkészítés munkáját az utolsó, az alsó sorokban, ahová áprilisban ültetjük el az utolsó mintegy kétszáz kadarkát: lényegében bevégezve a „nagy művet”, a Költő utcai telepítés hadjáratát. (Őszszel még mintegy száz oltvány kerül a területre – ezeket akkorra kapjuk meg többek között Délvidékről, Maurer Oszkár hajdújárási szőlőséből.) A BUDAPEST rendszeres olvasói jól tudják: ez a kultúrtáj-rekonstrukció végső célját tekintve azzal számol, hogy újjászülethet hegyvidékünk hajdan legendás bora, a Budai Vörös, s elfoglalhatja a főváros idegenforgalmában méltó pozícióját a vendégváró kínálatban és borbarát polgárai asztalán. Sokan fogtak össze, hogy szó szerint is termőre forduljon ez az igyekezet. A Kadarka Kör – és közhasznú vállalkozása, a Budai Kadarka Nonprofit Kft. –, a területet tulajdonló Hegyvidéki Önkormányzat, az azt kezelő Duna Ipoly Nemzeti Park – és állami gazdája, a vidékfejlesztési tárca, illetve környezetvédelmi államtitkársága –, a Budapesti Városvédő Egyesület és nem utolsó sorban az a több mint húsz szőlész-borász, Egertől Szekszárdig, Bajától Soltvadkertig, Ménestől Villányig, akiktől az oltványok érkeztekérkeznek Kadarkáink Kertjébe. Jókai, akinek egykori szőlősében már most ősszel megteremhet néhány fürtnyi szűztermés a tavaly tavaszi telepítésű fiatal tőkéken, a Felhő utcáig, az első pest-budai rádióadóig lesétálva bizonnyal örömmel nyilatkozna arról, hogy lám, feltámadhat, ami pedig mulandó. Helyette mi sétálunk majd talán a Bródy Sándor utcáig, például az idei Svábhegyi Szüretet beharangozni (október 4-én délután lesz idén a jeles esemény), hogy mindent elmeséljünk, ami akkor már sokkal több lesz, mint akár most. Mert a Budai Borpanoráma ablakából – az itt létesülő kilátópontról – ellátni egészen a Józsefvárosig. Szemmel tartjuk a lehetőséget... (B. P.)
