Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Falus László: Hírek a hegyekből
Az 1930-as években az évi közel nyolcvanezer külföldre szóló távirat 44 százalékát rádión, a székesfehérvári Rádióállomásról továbbították. A táviratok ide a budapesti Főpostán lévő Központi Távírdából, a vasútvonalak melletti oszlopokon lévő vezetékeken jutottak el. Ezek sérülékenysége miatt döntöttek úgy, hogy rádióösz szeköttetést létesítenek a székesfehérvári adóállomással. Az új állomás elhelyezésére a Svábhegyi Telefonközpontot találták alkalmasnak. A budapesti telefonhálózat automatizálásának első lépéseként 1928-ban helyezték üzembe a Krisztina központot és mellékközpontjait, ezek között a Felhő és a Cédrus utcák sarkán a Svábhegyit. Itt helyezték el 1934-ben a magyar rádiózás első adóberendezését, a 2 kW-osként emlegetetett Telefunken adót, amely műsoradóként 0,5 kW teljesítményt szolgáltatott. A huzalból készített antennát a templomtorony és a Tűzőrségnek a Cédrus utca sarkán lévő épülete között feszítették ki, függőleges vezetékét pedig a központ Felhő utcai falán vezették be az épületbe. Te vagy a legény! A telefonközpont és benne az adó sértetlenül vészelte át a főváros ostromát. Amikor 1945 tavaszán a rádióadás megindítását tervezték, egyetlen megoldásként erre az adóra gondolhattak, hiszen a Lakihegyi állomás elpusztult. Április 27-én megkezdődtek a Svábhegyről az adáskísérletek, 30-án próbaadás volt, és május 1-jén délben felhangzott a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás” dallamára készült új hívójel, majd megkezdődött az első nap nyolc órás műsora. Ortutay Gyula szólalt meg elsőként, Bajcsy-Zsilinszky Endrének tett ígéretéhez híven ezekkel a szavakkal: „A Magyar Rádió végre szabad!”. A műsort a város hét pontján elhelyezett utcai hangszórókon is közvetítették. A Dunán való átkelés nehézségei miatt a Posta hozzálátott a Petőfi Sándor utcai Főpostán egy Kolozsvárról hazahozott, nagyobb teljesítményű adó újjáépítéséhez, amivel május 17-én kezdték meg az adást. Itt kell megemlékezni azokról a postaműszaki szakemberekről, akik a háború végén hazamenekítették a kolozsvári adót, megmentették a rombolástól a 20 kW-os lakihegyi adót, és erejüket nem kímélve indították el a rádió adását. (Az 1940-es évek végén aztán új feladatot kapott a svábhegyi adóállomás: zavaróadóként szolgált. Középhullámon az 1945-ben használt berendezés működött, rövidhullámon pedig – a sors fintora – egy végfokozattal kiegészített, hadifeleslegből beszerzett amerikai katonai adót használtak.) A Honvédelmi Minisztérium még 1942-ben mozgó rádióállomást rendelt a budapesti Magyar Philips Műveknél. A berendezés 1943 áprilisára elkészült. Próbaútra indult Szolnokra, Erdélybe, és körbejárta a Balatont, majd visszatért Budapestre, a Svábhegyre. Itt először a mai TV adóállomás helyén, az Apácaréten próbálták ki, majd továbbgörgették a Golfpályára és végül a Normafa környékén állapodott meg. Helyének kijelölésekor fontos szempont volt, hogy a közelben legyen lehetséges a csatlakozás a telefon- és az elektromos hálózathoz. A Normafa környéki „megálló” helye pontosan nem ismert, csak annyit lehet Hírek a hegyekből Falus László Budapest történetének nem egy korszakában jelentős civilizációs szerepet játszottak a jobb parti várost körítő hegyek. Törzsasztalunk tagjának, szerzőnknek, aki maga is szereti a bort, nyilvánvalóan arról jutott eszébe ezt a saját szakmájába vágó cikket megírni, hogy hírét vette, ott, ahol most tavaszi lendületet kapott Kadarkáink Kertjének telepítési programja – a budai kultúrtáj-rehabilitációnak ez az izgalmas folyamata – másféle civilizációs rendszerek is működtek, például éppen a híradás technikáját szolgálók. Igaz, ez utóbbiak közül a legelsőt kerek nyolcvan éve kezdték fölépíteni a Svábhegyen, a szőlők pedig akkor már negyedszáza eltűntek innen. De – ahogy keretes írásunk szövegben és képben is megmutatja – nem végleg! 12 BUDAPEST 2013 április A Svábhegyi Telefonközpont fotó: Sebestyén László
