Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt... - Közreadja Zeke Gyula
Vázsonyi Vilmosné (Szalkai Schwarcz Margit) Az én uram című, 1931-ben megjelent könyve jól ismert a polgári korszak politikatörténetének és nőirodalmának kutatói előtt. Magam bő másfél évtizede egy harmadik okból vettem kézbe először: fontos forrása az Abbazia kávéház történetének, s ezen belül egyedülálló közelképet ad a nők múlt századfordulós, szegregált kávéházi jelenlétéről. Vázsonyi Vilmos (1935–2008) barátomtól, az unokától régóta tudtam, hogy a számára oly fontos nagymama – 1949-ben végbevitt öngyilkossága előtt – papírra vetett egy másik emlékiratot is, amelyet az 1931-es kötet kiegészítésének, afféle bővítményének szánt. A megírását követően ki is akarta adni, ám erre az ismert történelmi fejlemények miatt már nem kerülhetett sor. Fennmaradt Hatvany Lajos levele is, amelyben szerkesztői tanácsokat ad a szerzőnek a szöveg átalakítására. A kézirat mégis nyomtalanul eltűnt volna, ha Vázsonyi Jánosné, Margit néni menye meg nem őrzi, majd nem jut az ő 1978-as halálát követően Vilmos kezébe. Hozzám az ő – a nagyanyjáéhoz egyébként meglehetősen hasonló – 2008-as halálát követően került, amikor Hadas Miklós barátommal a Vilmos életét nagymonológban föltáró, azóta megjelent köteten dolgoztunk (Egy fölösleges ember élete – Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal. Budapest, 2012, Balassi Kiadó, 415 p.) A száznegyven sűrűn gépelt oldalt kitevő szöveg nem egy lapja az elhurcoltatásban elpusztult fiú, Vázsonyi János ügyvéd cégjelzéses papírjaira íródott, számos hibával, meglehet, hogy a gyengén író, ám élőszóban unokája beszámolója szerint mindig élvezetes és színes szerző nem maga gépelte, hanem csupán diktálta valakinek. Címe sincsen, a fönti Egyszer volt... a gépirat bekezdéseinek állandó indító fordulata, ezért választottam címnek. A szöveg meglehetősen csapongó és az 1931-es kötet számos motívuma ismétlődik benne, ám bőségesen tartalmaz a fönti szakmák művelői és az olvasóközönség számára is értékes, új anyagot. Viszonylag kevés passzusa érinti Budapestet, ezekből adok közre most néhányat itt. A teljes szöveget várhatóan még ez év folyamán Budapest Főváros Levéltára fogja megjelentetni forráskiadvány formájában. ...azt hiszem, még ma is megvan az Ujházy-tyúkleves, amit Ujházy Ede komponált. Különben is volt egy nagy hirdetés a villamosokon, ami úgy szólott: „Ujházy mondta, marha, igyál Gottschlig-rumot”. Ujházynak szavajárása volt, hogy mindenkinek azt mondta: marha. Egyszer együtt voltunk Ab-Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt... Részletek egy kiadatlan, 1946-os emlékiratból közreadja Zeke Gyula 9 BUDAPEST 2013 január A szerző fiával, Jánossal 1904 körül
