Budapest, 2012. (35. évfolyam)

8. szám augusztus - MAGÁNANZIKSZ - Buza Péter: Pedagóguspár a Józsefvárosból

évvel később Glószné mellett. Hogy ki volt a másik aláíró? Jenny? Mert nyilván sze­replő a képen ő is, ha egyszer jegyzi azt, de ennél tovább nem jutottam. Az Üllői úti fiúpolgári 1927-28. évi tanári karát azért fel tudjuk sorolni: Dobay Józsefné, Harrer Rezső, Kampis Sarolta, Kocsisovszky Pál, Kokovai Lajos, Kugler Ede, Linczényi Jó ­zsef, Pécsi Miklós, Sajóhelyi Dezső, Szám István, Szécsi Ilona, Szikszai Elemér, Tö­rök Zoltán (meg természetesen: Glósz Er ­nőné). Mici tehát nem tagja a társaságnak. De akkor mit keres a képen? Ő is mint vendég vesz részt a „befogadáson”? És ha igen, miért? Nincs válaszom. Amúgy egyébként Wohlstreichék életének sok más vonatkozásáról se: mert találtam róluk is egy magánanzikszot, s még az idén sorra kerül ebben a sorozatban mindaz, amit mégis megtudtam velük kapcsolatban. Nemzedékek: egy pályán 1972-ben, nyolcvan évesen hunyt el Glósz Ernőné született Szabó Margit . Gyászjelen ­tése megtalálható az OSZK gyűjteményé­ben, s partecéduláján a gyászház címe is: a kondoleáló táviratokat fogadó családtagé­val, Galánthay Györgyné nevével együtt. Glósz Éva – róla van szó – ma már nem a Mártonhegyi úton, hanem a gazdagréti lakótelepen lakik, de a nyomok ilyen gaz­dagságát követve viszonylag könnyű volt megtalálni. Az első beszélgetéskor édes­anyja pályaképét próbáltuk összerakni, s szülei sorsának alakulását aktív működé­sük évtizedeiben. 1928-ban Semmeringbe készültek utaz­ni Glószék, erre utal a levlap szövege. A következő évben Máriazell következett, imádkozni indultak oda, és abban az év­ben, 1929. október 25-én született meg Éva bátyja, Ervin: az első, végre életben maradt gyerek. Ő 1948-ban lépett be a ciszterci rendbe, 1953-ban szentelte pappá Schvoy Lajos. Lelkipásztori szolgálatának megha ­tározó állomáshelye Székesfehérvár, köze­lebbről az öreghegyi plébánia volt. Mint a város díszpolgárától vett tőle örök bú­csút híveinek gyülekezete két esztendeje. Késői házasság Szabó Margité és Glósz Ernőé. 1925-ben keltek egybe, akkor Margit 33, társa már 48 éves volt. Mind a ketten pedagógus család gyermekei. Margit édes­apja, Szabó István pályája első tíz évében Nagybányán volt latintanár, majd 1911 és 1924 között a zuglói Szent István Gimná­ziumban dolgozott. E mellett intenzíven publikált az akkori Magyar Nemzet és a Budapesti Hírlap hasábjain. Glósz Miksa, Ernő atyja Csíksomlyón volt tanár, ő is értékes szakirodalmi mun­kákat hagyott hátra, többek között „tót nyelvtant” írt magyar és német nyelven, s összeállította a csíksomlyói ferences ko­lostor régi nyomtatványainak jegyzékét. Ernő 1877-ben Nagyszebenben szüle­tett, és 1899-ben Budapesten szerzett gö­rög-latin szakos diplomát. Lugoson a fő­gimnáziumban kezdte tanári pályáját. 1904-ben Zalaegerszegen tanított, majd Besztercebányára, később szülővárosába vezényelte szolgálatra a minisztérium. Trianon után a nyolcadik kerületi Zrínyi Miklós főgimnáziumban kapott státust, innen vonult nyugállományba 1934-ben. Felesége, Margit, egy esztendővel később, 1935-ben. A törékeny szalmaszál Szabó István tanár úr leánya már a kez­detektől az önálló, mondhatni szüfrazsett életre készült (ha nem is kifejezetten vén­lánynak). Képesítést az Erzsébet Nőiskolá­ban szerzett az 1910-es évek elején, de azt 15 BUDAPEST 2012 augusztus Szabó Margit az Üllői úti polgári fiúiskola udvarán Vágó Aladár igazgató és osztálya társaságában

Next

/
Oldalképek
Tartalom