Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - MAGÁNANZIKSZ - Buza Péter: Pedagóguspár a Józsefvárosból
követően is tovább bővítette ismereteit, a többi között felsőruha-szabászati, művirágkészítési, kalapos tanfolyamot végzett. A középosztálybeli úrilányok életét élte még a tízes évek nagyobb részében is, csak valamikor 1918 körül (vagy 1919-ben, amikor az édesanyja meghalt?) kényszerült állást keresni, munkát vállalni egy leánypolgáriban. (Tablóképet ebből a korszakából is talált Éva a szülei hagyatékában, biztosan budapesti az épület, de nem tudtam kideríteni hol van és melyik intézményé. Talán valamelyik olvasónk ráismer?). 1920-ban szerződőtt át a Német utcai fiúpolgáriba – hogy ettől fogva egészen a nyugalomba vonulásig kizárólag 10-14 éves fiúkkal foglalkozzék. Az 1927/28-as tanévtől az Üllői úton, 1932-től – amikor az Üllői úti tanintézet megszűnt, pontosabban szólva beolvadt a Telepy utcaiba – már ott, ebben a ferencvárosi tanintézetben. Szabó István 1924-ben köszönt el a Szent Istvántól, említettem már, akkortól a Zrínyi főreálban tanított még néhány évig, ahol felfedezte a latin szakos, nőtlen kollégát, és sietve összehozta a „fiatalokat” (alighanem az utolsó szalmaszálba kapaszkodva). Valami közelebbről ma már meg nem nevezhető pedagógus-kulturális rendezvényen ismerkedett meg Margit és Ernő, és ők is úgy gondolhatták, bele kell kapaszkodniok abba a bizonyos utolsó szalmaszálba. Öt gyermekük született – volna –, de az asszony kétszer elvetélt, a kis Margitka pedig 1926-ban párhetesen meghalt. 1928-ban abortuszból lábadozik ismét – erre is céloz a képeslap szövege. 1929-ben az Isten szolgálatára szánt, a kiimádkozott fiú, Ervin végül mégis szerencsésen megörvendeztette őket érkezésével, és akkor azt gondolták, elég volt a kínlódásból. Csakhogy a negyvenéves anya és az ötvenöt éves apa 1932-ben újra anya és apa lett, noha mindent megpróbáltak – már amit két mélyen hívő ember egyáltalán megtehet ilyenkor –, hogy elveszejtsék azt az új, nem kívánt és nem várt életet. Éva dacosan megszületett. (Az 1931/32-es tanévben, az Üllői úti polgári utolsó értesítőjének szövege szerint Glószné tanárnő 1931 decemberétől 1932 márciusáig „be tegség miatt hosszabb szabadságon volt”.) Attila és a Kádinger gyerekek Azokban az években, amikor Glósz Ernőné az Üllői úti fiúpolgáriban tanított, már senki sem volt tagja a testületnek abból a régi gárdából, amelynek pedagógusai – főleg nők egyébként – 1916 és 1920 között a sihederré cseperedő József Attilát oktatták mértanra, magyarra, németre, földrajzra, mértani és szabadkézi rajzra, énekre, szépírásra, vallástanra, tornára, számtanra. Rajzra sem Kugler, aki a magánképeslapot aláírta. A háborús években a fiúk mestere még Ormai Jenő volt, aki arról nevezetes, hogy másodikosként, 1917-ben megbuktatta a „melléktárgyból” az amúgy 16 BUDAPEST 2012 augusztus Margit, még leánypolgári tanár, valahol Pesten Szabó István és Koháry Franciska: Margit szülei
