Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Körjáték mindhalálig
mellett kedvtelésből, barátoknak játszani, ez a másik szenvedélye. A legnagyobb magyarok közé tartozott a legnagyobb magyarok emlékműveinek alkotója így is: s rövid életének nem ez az egyetlen paradoxona. Izsó Miklós 1875-ben, negyvennégy évesen halt meg, a Duna-parti Petőfi-szobornak még csak a vázlataiig jutva. Művét Huszár Adolf fejezte be – pontosabban kezdte újra, felhasználva az invenciózus örökséget –, és ezzel meg az 1879-ben leleplezett Eötvös szoborral foglalt el már-már túlértékelt pozíciót a nemzet ünneplő jelenidejében. Ezek után még elkészíthette Bem József egészalakos szobrát és a még éle tében kiállítási sikereket aratott, de csak a halála után felállított aradi Szabadságemlékművet. 1880-ban pedig – elhúzódó pályázati procedúra végén – aláírhatta a szerződést a művészettörténet későbbi ítélete szerint legjobb művére, Deák Ferenc köztéri szobrára. De ahogy Izsó, Huszár is úgy halt meg 1887-ben, negyvenhárom évesen, hogy főművét másnak kellett bevégeznie. És még egy hátszőrborzoló páros kanyar a két életpályán. Izsó új műtermet épített Petőfijének, mert nem fért volna el kis műhelyében. 1875-ben, néhány hónappal a halála előtt lett készen. Huszár sem fért volna el Deákjával első alkalmi, városligeti pavilonjában, ezért a főváros (részben anyagi) segítségével műteremházat épített a Bajza utcában. (Ötletet is adva mindjárt, hogy Budapest itt, az Epreskertben rendezze be első művésztelepét). Az épület 1881-ben készen lett, de a mű az új házban már nem. A ház Huszár halála után már csak rövid ideig szolgálta a szobrászatot. Az örökösök néhány év múlva eladták, az első világháború után ráadásul Vidor Emil tervei alapján alapo san átalakították. Miközben ez volt az első műtermes villa, a későbbi tucatnyinak előfutára-előképe ezen a szegletén Pestnek, a Terézvárosnak. Műhely a Ligetben Itt az ideje, hogy elkezdjük játszani a főmotívumot, ahogy a bevezető sorok ígérik. Mert az érdeklődő olvasó a művész életútjáról és életművéről bőven talál írásos forrásmunkákat (ahogy a Deák emlékszobor megszületésének folyamatáról, avatásáról, sorsáról is.) Annál kevesebbet a műhelyeiről, azokról, amelyekben ezt a főművét (is) elkészítette. Amikor Huszár 1871-ben Pestre érkezett, a Duna két partjának – akkor még – három városában valószínűleg egyetlen műteremnek épült ház sem állt. Ameny nyire a szakirodalomból kiolvasható, ezt a szobrászoknak éppen az a nemzedéke kezdi igényelni, amelynek tagjai a 19. század utolsó harmadában jutnak a csúcs közelébe. (Egyébként a főváros reprezentatív köztéri szoborkultúrája is ekkoriban tetőzik először.) Ehhez képest igazán meglepő, hogy a valószínűleg első, ezzel a speciális céllal épített budapesti házat, Izsó 1875-ben elkészült épületét s ennek ezt a különleges státusát teljesen elfeledte az utókor. Emelettel bővítve, lecsupaszított homlokzattal még áll a Rózsa utca 20. alatt. Egyszer érdemes volna alaposabban körül- és bejárni. Huszár, amikor hozzáfog Petőfihez – tervezett magassága a négy métert közelíti –, már három esztendeje a Városligetben dolgozik, a Nagy-Rondóhoz közel, egy szórakoztatásra emelt, de régóta üres épületben: a körjáték – azaz a Ringelspiel – házában. Az első olyan térkép, amelyen alaprajzának karikája feltűnik (az építmény a valóságban egyébként nyolcszögletű volt), Joseph Dorffinger 1830 körül kiadott Planja (Plan von der königlichen ungarisch Freystadt Pesth), eltűnni pedig 1896-ban tűnik el a Ligetből, de már sokkal előbb emlegetik, hogy le kellene rombolni az „elhasznált illetlenséget” a gyönyörű tó, a Rondó és a Központi Vendéglő tőszomszédságában. Az 1870-ben elkészült rendezési terv is a testén átvezetve jelöli ki a Stefánia útnak ezt a szakaszát. Találtam olyan térképet is (1851), amelyen nem csak a Ringelspiel felirat olvasható, hanem az akkori magyarítási kísérlet eredménye is: „mulacska”. De végül a „körjáték” lett a szó korrekt megfelelője. Ma körhintának nevezik ezt a védőházba foglalt játszószert, ahogy a pesti Vidámparkban is: a szép régi építményt a közeli években sikerült tökéletesen felújítani, Rá day Mihály szervezésében. Nos, fő vona laiban ehhez hasonlíthatott az is, amelyik a Rondó mellett állt, és éppen úgy tartós anyagokból épült, ahogy a ma használatban lévő és közös előképük a bécsi Práterben. (Amelyet 1810-ben „új”-nak nevez egy színezett kőrajz aláírása.) Erről a miénkről, a Rondó mellettiről leírás, pláne terv vagy ábrázolás nem maradt ránk – illetve egy mégis, csak így nem azonosították mostanáig: az a rajz, amely a Vasárnapi Ujság 1882. évi 42. számában jelent meg. Huszár ligeti műtermét mutatja belülről, közepén a már végleges, bár még nem bronzba öntött Petőfivel. (Ott áll a falhoz támaszkodva a művész is, a bejárattal szemben.) A költő alakjából ki-11 BUDAPEST 2012 szeptember A bécsi Ringelspiel színezett rajzon (1810) Ringelspiel a liget térképén, 1838
