Budapest, 2012. (35. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: Az utolsó villásreggeli
özvegy Siménné úrnőnek ízléssel berendezett kastélyában állapodtunk meg, hol a vezért és táborkarát a művelt kedves háziasszony és úgy szépség, mint kellemekben egymással versenyző négy leánya igazán lelkes magyar vendégszeretettel és elbüvölő szivességgel fogadták.” Hogy miként nézett ki ez a „kastély” fénykorában, arról egy másik, bár valamivel későbbi leírásból értesülhetünk. Jókai Mór vetette papírra és publikálta 1853. évi erdélyi utazásait feldolgozó kötetében. Erre az útjára egyébként Ugron Lázár, annak felesége, Simén Róza, valamint szárhegyi gróf Lázár Kálmán meg az ő arája, Simén Ámáli kísérték el. A két hétből három napot, 1853. május 17-20. között szállóvendégként töltött el itt, a házban. „A falak tetőtől talpig nagybecsű képekkel, olajfestményekkel, s ritka acélmetszetekkel fedve, a régi rokokó órák mesterséges gépezeteikkel, sajátos cifráikkal a mahagónival és elefántcsonttal kockázott asztalokon, vagy tarka márvány emelvényeiken, az előteremben a kedves agarak, mik az erdélyi úri létnek éppoly elmúlhatatlan kellékei, mint a spanyoloknak a köpönyeg; nagy kalitokban éneklő madarak; továbbá igen érdekes ritkasággyűjtemény, ősi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óraművek és numizmatika ... Köztük nagy értékkel bírnak egy középkori imádságoskönyv, melynek minden szakasza elé egy, a legnagyobb művészek remekeiről másolt acélmetszvény látható ... továbbá Barcsay Ákos ezüst mosdótála ... Az úri lak hátulsó csarnoka üvegházon végződik, amely tele van meleg éghajlati növényekkel, körül diszlő narancs- és citromfák, mindnek egyik ága még virágzik, a másikat aláhúzza az aranyló almák terhe.” Mintha Jókai Bajza utcai (vagy némely korábbi, de már befutott celebként birtokolt) lakásának leírását olvasnánk! Fiatalember még az út idején a nagy mesélő, akkortájt szocializálódik az ízlése, ezek szerint és többek között Siményék ideáit eltanulva és követve. (Kivéve a kutyákat: azoktól betegesen irtózott, noha amíg diktátorhajlamú felesége, Laborfalvi Róza élt, kötelező volt neki is együtt élni velük, mert a primadonna élt-halt az ebekért.) A pesti állatkert mindenese Amikor az ifjú Jókai és az ifjú – egy évvel fiatalabb – Lázár Erdély tájait járják, hogy a természet jelenségei iránt szenvedélyesen érdeklődő író hiteles tapasztalatokat szerezzen az ottani élővilágról, a gróf már sok részletét kitanulta ennek a tudománynak. Az 1850-es évek közepétől-végétől rendszeresen publikálja is megfigyeléseinek eredményeit, elsősorban német szakfolyóiratokban, de a tárgy népszerűsítése szándékával magyar lapokban, például a Vasárnapi Ujságban is. Főleg az ornitológia területén szerez naprakész szaktudást, miközben a bencenci kastélyban folyamatosan gyarapítja lassan egész Európában számon tartott madár- és tojásgyűjteményét. Alfred Brehm mel ki épített személyes kapcsolatainak köszönhetően 1860 körül bekapcsolódik azokba a konzultációkba is, amelyek célja, hogy sok más nagyváros után végre Pestnek is legyen saját állatkertje. Hogy az 1860-as évek első felében közismerten – s a közvetlenül érintettek körében elismerten – sokat tett ezért az ügyért, az félreérthetetlenül kiolvasható a Nemzeti Múzeumban 1864. június 14-én felvett bizottsági ülési jegyzőkönyv zárópasszusából: „Szabó tanár úr ( Szabó József egyete mi tanárról van szó – B. P.) jelenti, hogy gr. Lázár Kálmán úr, ki már eddig is az igazgatósági teendőkben működött, késznek nyilatkozott, azokat a vállalat végleges megalakulásáig is teljesiteni, miért is gróf úr ő méltóságának köszönet szavaztatván, felkéretett szakismerettel és buzgósággal teljesitett müködésének további szives folytatására.” Több fontos bejelentésre került sor egyébként ezen az ülésen, s egy jelentős szervezési lépésre. Ekkor alakult meg az Állatkerti Társulat ideiglenes választmá-4 BUDAPEST 2012 március Tekintélyes ház Kelementelkén Siményéké fotó: Józsa András Részlet az állatkert előkészítő bizottsága jegyzőkönyvéből forrás: Budapest Fővárosi Levéltár
