Budapest, 2012. (35. évfolyam)
12. szám december - Kelecsényi Kristóf: Egy német kőműveslegény kétszáz éve
Fiatal koráról keveset tudunk, csak az biztos, hogy Schmahl 1846-ban született. Sze gény családból származott, és a Duna két partján épülő magyar főváros kínálta munka vonzotta hozzánk. 1868-ban a Duna-korzón épülő Első Magyar Általános Biztosító székházán kezdett el dolgozni kőművesként. A munkálatok végeztével már segédpallér volt, és ilyen minőségben vették fel a Fővámház építkezésére. Ybl itt figyelt fel a nagy mun kabírású és tehetségesen rajzoló ifjúra. Mire 1874-ben elkészült az épület, Schmahl már a korszak legjobb magyar építészének szellemi műhelyében találta magát. Olyan házak tervezésében volt része, mint a Várkert bazár és a Várkert kioszk. A csúcspont és egyúttal a saját iroda megnyitásának közvetlen előzménye az Operaház művezetése volt. Jól jellemzi munkabírását, hogy amikor 1884-ben önállósodott, már több saját tervezésű épülete állt, melyeket munkaidőn túl, éjjelente alkotott meg, ám ez nem látszik rajtuk. Első ismert munkája alig több mint egy évtizeddel hazánkba kerülését követően, 1879-ben már állt a Múzeum körúton. Ebben az időszakban készültek el Andrássy úti házai is. A villák előtti utolsó épület a Bajza utca sarkán, a svájci származású nagyiparos családnak épített két Haggenmacher-palota, valamint későbbi visszatérő megrendelőjének, az Itáliából betelepült szalámigyáros Pietro Del Medico nak épített háza az út elején. Ez utóbbi egyik lakásában rendezkedett be Schmahl, aki ettől fogva csak saját tervezésű házakban élt és dolgozott. A körúttól a Kacsa utcáig Nem tudni, mikor vette feleségül Garms Hed viget, de az ismert, hogy három fia, János , Reinhold és Gottfried a nyolcvanas években születtek. Schmahl a pénzzel is jól bánt, erre utal, hogy 1885-ben a Sugárúttal párhuzamos Szerecsen (ma Paulay Ede) utcában megvásárolt két telket, és azokon felépítette saját bérházait. Eközben sorra nőttek ki a földből Teréz körúti épületei, összesen hét. Ezek közül kiemelkedik a cukor- és dohányiparos Schossberger Henrik Király utca és Szófia utca közti, hatalmas bérház-együttese, valamint a ma is működő Wienerberger téglagyár alapítójának fia, a bécsi Richard von Drasche-Wartinberg számára épített német reneszánsz stílusú bérpalota az Aradi utca sarkán. Ezeken a házain már jelentősen eltért mestere olasz neoreneszánsz formakincsétől. A nyolcvanas évek végén az iparosok által kedvelt vízivárosi Kacsa utcában építette fel az Észak-Itáliából bevándorló Pietro Del Medico és fia új szalámigyárát. Ezért Egy német kőműveslegény kétszáz éve Kelecsényi Kristóf Schmahl Henrik, budapesti építész száz esztendeje, 1912. július 14-én, Drezdában meghalt. Életének két végpontja így szülőföldjéhez köti, hiszen Hamburgban született. Kőművesként érkezett, de szorgalma és tehetsége révén a gyorsan fejlődő magyar fővárosban hamar Ybl Miklós irodájába került. Ez pedig olyan ajánlólevél volt, amivel az 1880-as és 90-es évek egyik legfoglalkoztatottabb budapesti építésze lehetett. A Nagykörút és az Andrássy út számos háza mellett olyan ikonikus épületek is hozzá köthetőek, mint az Uránia és a Párizsi-udvar. 12 BUDAPEST 2012 december Schmahl Henrik arcképe, ismeretlen felvétele A téglagyáros után Richárd-udvarnak nevezett, Teréz krt. 22. szám alatti bérpalota belső udvara (1890)
