Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Zsigmond Gábor: Budapest, a sárga villamosparadicsom
reagált érdemben az új kihívásra. A lóvasúti monopoljog birtokában és a HÉV elindításával talán úgy érezték, hatalmuk megdönthetetlen. Sokáig úgy is tűnt, a BKVT a fővárosiak kizárólagos szállítója lesz, ám Balázsék keresztülhúzták a cég számításait: a BKVT-t végül 1894-ben maga a főváros szólította fel a fejlesztésekre. Igaz, ez után látványos gyorsasággal hajtották végre a már meglévő rendszer átalakítását, az Andrássy út alatti földalatti vasút építésére pedig még össze is fogott a két konkurens. Korábban itt sem lóvasút, sem villamos megépítését nem engedélyezték, így – szintén Balázs Mór ötlete nyomán – a BKVT és a BVVV közös projektjeként kezdeményezték 1894 elején a kontinens első földalattijának megépítését, ami alig húsz hónap alatt el is készült. Nem csoda, hogy Balázs Mór nem sokkal később nemesi oklevelet és címert kapott, műve stilizált szim bólumaival ékesítve. Szomorú tény, hogy alig élhette meg álmainak megvalósulását, a következő évben ugyanis már a Kozma utcai temetőben gyászolták a Budapestet világvárossá emelő műszaki zsenit. Szétszedni, összerakni, átvenni... A földalatti átadása után, május 30-án a BKVT is forgalomba helyezte első villamosát, amely a Nyugati pályaudvar és Újpest között ingázott. Két évvel később végleg búcsút intettek az utolsó lóvasúti járatnak is. Ezután már csak városi látványosságként maradt meg a Margitszigeten 1928-ig. A BKVT barna villamosai ugyanakkor csakhamar kétszer annyi utast szállítottak mint a BVVV sárga kocsijai, a kisebb villamoscégek pedig szinte pillanatok alatt a két nagy érdekeltségébe kerültek: az élénk konkurenciaharc egészen az első világháború végéig tartott. A sorra nyílt vonalak kuszaságában 1910-ben tettek először rendet. Az addig különféle színes tárcsák használta helyett elkezdték számozni a járatokat. Ennek is már több mint száz éve. Az első világháború után a villamoscégek Budapest tulajdonába kerültek, ami régi vágya volt a városvezetésnek. A cégek piaci érdekei mellett ugyanis jó ideje próbálták erőltetni saját elképzeléseiket. A Tanácsköztársaság alatt egy időre az államé lett a fővárosi közlekedés ügye annak minden bajával, aztán a feladatok hamarosan visszakerültek a Városházára. A kaotikus évek után az 1922-ben létrehozott Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.: a „Beszkárt” próbált rendet teremteni, amire több, kevesebb sikerrel egészen 1949-ig volt lehetősége. Ekkor politikai okokból az integrált szervezetet szétdarabolták. A fővárosi közlekedést különböző vállalatokra bízták, a villamosokat a Fővárosi Villamosvasút kezelte. Ez egészen addig működött így, amíg az FVV-t be nem olvasztották az 1968-ben létrehozott Budapesti Közlekedési Vállalatba. Az azóta is működő BKV utasainak ma közel az egynegyede villamossal járja a várost, ami évente mintegy 330 millió utazást jelent. Nem kevés. Az biztos, hogy 125 évvel ezelőtt, az akkor még alig félmilliós városban ezt senki sem gondolta volna. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 14 BUDAPEST 2012 november Balázs Mór címere a villamos vasút alagútjával Az Egyetem tértől az Orczy térig közlekedett az elsőnek kiépült normál nyomtávú járat
