Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Zsigmond Gábor: Budapest, a sárga villamosparadicsom
ta, hogy épít egy próbavasutat. Ennek a helyszíne a belvárosi Duna-part helyett az akkor formálódó Nagykörút lett, annak a Nyugati pályaudvar impozáns épületétől az Andrássy út keresztezésével a Király utcáig tartó szakasza. A szükséges építkezéseket alig több mint másfél hónap alatt elvégezték, és november 28-án délután 14.30-kor elindult az első szerelvény az ezer milliméter nyomtávú, ezer méter hosszú, alsóvezetékes pályán. Utóbbi azért is volt érdekes, mert felsővezetékekről a városon belül természetesen szó sem lehetett, a tökéletesen kialakított alsóvezetékes rendszer viszont végül is Európa-hírű lett, és szakmai körökben csak Budapest-rendszerként emlegették. Védelem deszkából A forgalom az 1883-ban Bécsben bemutatott három Siemens-kocsival indult el. A magyar hatóságok csak annyit írtak elő, hogy a Siemens a súlyos balesetek elkerülése érdekében a járművek elé védődeszkákat szereljen fel, és a nyitott motorkocsi-szekrényt a téli üzemeltetés miatt zárttá építse át. Budapest első villamosai egyébként zöld festéssel álltak forgalomba, pályaszámokat pedig ekkor még nem kaptak. A motorkocsikon összesen 18 ülő- és 14 állóhely volt, a pótkocsin 12-en tudtak leülni, és ugyanennyien állva utazni. A vonalnak a Szondi utcánál egy ideiglenes megállót létesítettek, az Oktogonnál pedig mindkét oldalon volt egy-egy állandó. Óránként tíz kilométeres sebességgel engedték közlekedni, noha a kocsik ennek a négyszeresére lettek volna képesek. A magyarul egyébként nem tudó kocsivezetőnek a kereszteződésnél még ebből a tempóból is lassítani kellett, ami az Andrássy útnál gyakorlatilag szinte araszolásra kényszerítette. A fából emelt indóházat a Nyugati pályaudvar előtt húzták fel, voltaképpen Budapest első remízének számít. A siker a főváros döntéshozóit is megy győzte: a meglévő lóvasúti közlekedés fejlesztését már nem gőzgépekkel, hanem villamosokkal kívánták megoldani. A próbavasút kezdeményezői Budapesti Városi Vasút (BVV) néven céget alapítottak, és azonnal nekiláttak a Stáczió (ma Baross) utcai és a Podmaniczky utcai vonalak megépítésének. Ezek voltak Budapest első állandó – egyébként már normál nyomtávval (1435 milliméter) kialakított – vonalai, egyben ezekkel kezdődött Európában elsőként a belvárosi villamoshálózat kiépítése. 1889. július 30-án a Stáczió utcai vonal nyílt meg elsőnek, ahol a kocsik az Egyetem tértől indultak, a Kecskeméti utcán és a Kálvin téren át érték el a Stáczió utcát és haladtak egészen a Köztemető útig (Orczy tér). Bő egy hónap múlva, szeptember 10-én a Podmaniczky utcai vágányokon is elindult a forgalom. Jellemző a főváros óvatosságára, hogy a két vonalra két-két gőzmozdonyt is be kellett szerezni, arra az esetre, ha az új módi mégis kudarcot vallana. Természetesen a MÁV mozdonyaira végül nem volt szükség a belvárosi utcákon, azokat később egy ideig az 1891-ben megnyitott köztemetői vonalon használták, ami végül Budapest egyetlen gőzüzemű közúti vasútja lett, igaz csak pár évig. A vonalat ugyanis később szintén villamosították. Nemesi cím az alkotónak Az első normál nyomtávú vonalak elindítása közben a BVV elbontotta a körúti próbavasutat, hogy helyette normálnyomtávú vonalat építsenek ki a Nagykörúton is. A vágányok 1890. augusztus 7-én már egészen az Üllői útig értek, majd 1892 nyarára a Boráros térig nyújtózott a későbbi „négyeshatos”. A századfordulóig a társaság hálózata már kilenc vonalból állt, az említett nagykörúti, Stáczió utcai és Podmaniczky utcai vágányokon túl a cég sárga villamosai jártak a Király utcai, a Duna-parti, a köztemetői, a kőbányai, a népligeti és a Mester utcai vonalakon is. A lóvasutakat – és 1887 augusztusától már HÉV-et is – üzemeltető Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) egyelőre nem 13 BUDAPEST 2012 november Kiépült a normál nyomtávú vonal a Podmaniczky utcánál
