Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: Hol járunk, hol nem járunk
Hja, hogy a mindenkori nagyon szép idők... A korok díszletét a nosztalgia jótékony párája burkolja, tornyos kalapok fiákerből biccentenek kifelé, sárgás újságlapok röppennek: kezicsókolom-elnézést, a kiskegyed igen fess volt tegnap este az Operában..., ah, hát mégis megvette a Gulácsy-grafikát? Igen derék, igen derék, megnézném szívesen valamely kies délelőttjén, ha nem zavarok túlságos... Ha mégsem, ugorjunk át a Japánba, hol ugyan épp javítókávén lesznek némelyek, de mindig tartózkodik a tájt egy-egy név, akiért érdemes órákig látszólagosan kibámulni az ablakon, közben követni minden rezzenését a foghegyről odavetett két sor reményében... Az ügyesebbje bejáratos vastagabb körökbe, ahol – hacsak a szóbeszéd kedvéért is –, gyakorta flörtölnek a művészettel, áldoznak, s távoznak minden oldalról elégedetten. A vágy és az igény évtizedekkel később sem lohad, a művészetpártoló nosztalgikusok lágy, megrendezett szeptemberi délután élhetik ki magukat, s betekintenek múltba, jelenbe, hangulatokba, olykor úgy csinálnak mintha..., ami sokszor kalandosabb, mint tenger mélyén búvártalppal siklani, négy emelet magasságból gumin rángatózni, divatrendezvényen nyilakkal, tegezzel magázódva alázni, vagy kütyü kütyü hátán, ágyban párnák közt távirányítással hősködni (s megannyi ötlet még, már csak a sorozatos prózai bukfenc kedvéért). A helyszín több, mint ismerős: a fórumok, fesztiválok, éjszakák (art-, galériák-, műgyűjtők-) legendás negyedében, a belépő rövidesen kérdőívet kap kezébe, amit kitöltve – találataitól függetlenül – nyereményben részesül. Felkészülés hozzá alig szükséges; másfél óra szabadidő és kevéske hajlandóság egy könnyű sétára megteszi, plusz a bírói hagyaték: golyóstoll (biro-pen), majd célzottan gyalog, irány a Belváros, annak is a tizenharmadik szelete, a túlélők tisztes jutalma nem marad el, mindenki meglátja. A versenyző, mielőtt belekezdene a töltikébe, óvatosan körülnéz, miféle szerzetek siettek szórakoztatására, s nem csalódik, hiszen minden szükséges és szokásos tünemény felvonult: színész, énekes, zenész, zsonglőr, fonó, festő, sütő és főző, sőt, még újságos is; a boltok nyitott ajtóval és extra-táblákkal készültek az eseményre, akár még egy múltidéző kamaraaukció is belefér a költségvetésbe, utcára pakolta, kinek, mije van, így hát, ha úgy alakul, az arra járó is zsebbe nyúlhat kicsikét. A környezet garantáltan a régi és ó, a szívélyesség Hol járunk, hol nem járunk szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László „Lassacskán elmaradt a civil közönség, a kávéház belterjes tenyészetté varázsolódott, újságírók, képzőművészek, költők és filozófusok vitatták meg a kor nagy kérdéseit, elsősorban azt, hogy van-e esélye Rizibizinek Rózsalovaggal szemben az ügetőn. Regényes sorsú, szelíd leányok szolgálnak háttérként, a szerelem tisztességes és jóindulatú iparosai, akik innét indultak el a késő esti portyázásaikra. A felszolgálónők a Kortársra és az Élet és Irodalomra fizettek elő, s a főpincérnél – a legendás Czéh Lacinál – mindig lehetett kisebb kölcsönöket igényelni. A vécés néni Kolozsvári Grandpierre-t olvasott az illemhely előterében.” (Török András: Budapest Könyv) 20 BUDAPEST 2012 október
