Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: Hol járunk, hol nem járunk
is, a hétköznapokon megbúvó üzletek erőre kaptak: fotótörténeti- és hangszerkiállítás, archív- fényképezőgép bemutató, ékszerek, japán bronz- és art deco tárgyak és minden-korabeli bútorokból összeállított prezentációk, sőt: könyvdedikálás szerepel a programok között. Nem utolsó sorban a közönség karikatúraportrék nézegetésével és készítésével szórakoztathatja magát, miután az árnyékos lombok alatt lepihenhet, kinek nehéz a lába: egyedileg festett lócák szegélyezik a fő sétányt, kicsi, nagy nem mehet el csak úgy mellette; alul megvan a kutya, hacsak nagyuraságában időben föl nem kéredzkedett. Az úttestre telepedett kávéház-hangulat mindenkit magával ragad, jól esik céltalanul, üzlettelenül, érdek nélkül és csak igazán nagyon kicsike panaszkodással szürcsölgetni, sokkal inkább össze-vissza beszélni, hadonászni, cigire gyújtani, elvégre a szabadtér mindenkié, a szó elszáll, ahogyan a füst is. A pincérek szinte elégedetten legeltetik szemüket a vendéganyagon, játsszuk azt, hogy mindig ennyien vagyunk, bármely év- és napszak legyen is, soha kevesebben ne jöjjenek, de tényleg. Persze, tudjuk, az idő, a rohanás, a hőség, hideg, az eső, a gyerek, a munka, a szabadság, a miegymás a hibás, mert miattuk mindig éppen az marad ki, hogy végre beüljünk valahová; Mr. Smith heti- rendjében bezzeg két esti pub-látogatás évtizedek óta fixen szerepel. És galéria, és színház, meg cinema, performance, egyszóval mindenféle, ami biztosan meg nem art (sic, sorry!), de miért is ártana meg? Na, de nemcsak pasz szív kellemből áll a világ, hanem kalandból, pontosabban az említett kalandtúrából is, melynek útvonalát/kérdéseit Török András állította össze – egyben az arra járókat szorgalmas részvételre invitálja. Az első pontnál szeme sem rebben a született pestinek: még hogy melyik utcának változott a legtöbbet a neve... Keresztelőkből aztán kivagyunk, látszólag napi rutinból megoldható, elég csak egy életen át a környéket róni, s ráhibázni, hogy a Balaton, a Balassi, az Andrássy, vagy a Falk Miksa-e a legnagyobb kaméleon? (Helyes válasz: „a”) Második kérdés, melynek előkérdése lehetne, hogy ki a leg-budapestibb író? (Krúdy, Mándy, Örkény? stb.). A bonyodalmak elkerülése kedvéért leszögezendő, hogy ezúttal Lengyel Péterről lesz szó, s keressük a választ arra, hogy mi volt a Macskakő című regény szerzőjének egyik különleges foglalkozása? Talán tűzoltókészülék-ellenőr? Vagy patkányméreg-kihelyező? Gázlámpa-gyújtogató a Várban? Netán a körúti villanyújság szerkesztője? (Igen.) Harmadik: mi volt a Valero gyár terméke? Ecet, selyem, posztó, gyufa? Négy: Miért hívják macskakőnek a macskakövet? Az elnevezés csupán a népnyelv kedvelt kifejezése lenne? Esetleg a macskák kedvelt sütkérező helyéről kapta? Vagy azért, mert hat oldala van, mint amennyi élete a közmondás szerint a macskáknak? (Hat vagy hét, mindegy is, figyelemreméltó lehetőségek.) Vagy (!): azért, mert a sok járkálástól elkopott felülete görbe lett, mint a macska háta. Na, de a segítésnek is van határa, tessék szíves lenni egyedül kitalálni, ihletért pedig elsétálni a Stollár Bélába, ahol oly kicsiny a forgalom, hogy zavartalanul nő a fű az úttest bazaltkockái között; abban is van azért valami... S folytatódik a sor további passzusokon át, például: mit jelent a barista (nem összekeverendő a bárisnyával), miért járt Kádár több alkalommal is a Falk Miksában, i-vel vagy ypszilonnal kell-e írni a Szalai Cukrászda nevét , továbbá melyik évi állapotot vették alapul a Margit-híd felújításánál, és adott fotón a Biarritz, a Lloyd Palota vagy a Fehér Ház látható-e (dehogyisnem Budapesten járunk), és végül, hogy vajon melyik tömbben található Lipótváros legnagyobb kapuja. A megfejtéshez segítséget további sétaút adhatja, közben a zenekarok fölpakolnak, behangolnak, kigyúlnak az esti fények, a bekészített pulóverek is végre szóhoz jutnak, régi- és új ismerősök jóleső fáradsággal huppannak a legközelebbi fotelba. Akinek sikerült kitölteni a kalandtúra-kérdőívet, nyereményéért járul, rövid eszmecsere az alkotóval, és egy rövid kávé még mindenképpen belefér az estébe, majd megállapodnak a következő randevú mikéntjében: uszkve három hét múlva veled ugyanígy, találkozzunk a nyitott műtermek délutánján! ● 21 BUDAPEST 2012 október
