Budapest, 2012. (35. évfolyam)

8. szám augusztus - Tillmann Hanna: A Jégbüffében

volt külön kulcsa az üzlethez, mert már fél ötkor ott volt, és főzte a krémest, hogy jaj-jaj, le ne maradjon... Az idős mesterekhez nehéz volt közel kerülni, nem igazán árultak el semmit, de nem is az anyagiakért törték magukat. Nem voltak túlfizetve, de annyira szeret­ték a szakmájukat, hogy a munkaidejükön kívül is dolgoztak. Ezek az öregek tanuló­kat vettek föl, és kinevelték őket. Persze a Jégbüfébe nem lehetett csak úgy az utcáról bekerülni, protekcióra volt szüksége még az eladószemélyzetnek is. Az 1957-ben indult Vendéglátás folyóirat már a második számában említi a Jégbüfét, Straub József vezető cukrász bemutatásával. A cikkből kiderül, hogy Straub „az üzem­ből csak kiváló minőségű készítményeket enged kiadni (...), és mindig újabb, szebb, ízlésesebb süteményeket készít”. Megtud­juk azt is, hogy az akkor már huszonhat éve a szakmájában dolgozó cukrász ke­zei alól évente három tanítvány szabadul. A Jégbüfé fejlődése szempontjából az öt­venes évek legnagyobb eseménye az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás volt. Bori István bekerült a magyar csapatba, ez azért volt nagy dolog – azon kívül, hogy a cukrászok, szakácsok végre kijutottak külföldre a vas­függöny mögül –, mert ekkor találták ki a Budapest tortát és a somlói galuskát, ha­zatérve pedig meghonosították a gyümöl­csös tortákat. (Ezeket brüsszeli tortának is nevezték). Hogy a tervgazdálkodásnak is megfeleljenek és hasznot is termeljenek, a Jégbüfében két méretben is árulták őket: – A kis torták 2,30–3 forintba kerültek abban az időben. Kitalálták, hogy adjunk nagyobbat: a 4,5 dekagrammos helyett ezek 9 dekagrammosak voltak, és dupla áron mentek. Meg tudták azért ezt venni, mert kötelező haszonkulcsok voltak, fix árak stb. Előírások voltak, hogy mit kel­lett vagy milyen árakon lehetett eladni. Tehát nem volt az, hogy ha szebbet, job­bat, munkaigényesebbet csináltam, akkor többet kerestem. De ezekre a nagy tortákra rá tudtam tenni azt a haszonkulcsot. És ez szinte megduplázta a forgalmat – meséli Szabó Pál. Sajnos a brüsszeli sikerekbe Bori távol­létében belerondított egy nagyon komoly fagylaltmérgezés. Ez azért fordulhatott elő, mert akkoriban a Belváros, így a Jégbüfé pincéje is, ahol a hűtőszekrények álltak – tele volt patkánnyal. Valószínűleg méreg került a fagylaltba, amitől a szerencsét­len vevők azonnal rosszul lettek. Ez után jött egy új fagylalttörvény szigorított elő­írásokkal, a Jégbüfében megszüntették a fagylaltgyártást, mert a higiéniai feltételek nem voltak megfelelőek – régi, fa szerke­zetű, jeges hűtőszekrényeket használtak. Az élelmes cukrászok viszont kitalálták, hogy ha a profiljukat alkotó egyik termé­ket sem szabad árulniuk, akkor fagylalt és parfé helyett ízesített tejszínt fagyasz­tanak le, csokoládéval és pörkölt mogyo-5 BUDAPEST 2012 augusztus forrás: Esti Budapest, 1952. június 7. forrás: Kirakat folyóirat, 1958 Az első ismert fotó az üzlet belsejéről Cukrásztanuló gyakorlati vizsgája

Next

/
Oldalképek
Tartalom