Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - Perczel Olivér: Bikaviadalok Budapesten
mas erejű Leiglon is, aki a bikákat szarvuk nál puszta kézzel megragadva gyűrte le a földre. A spanyol fellépők hatalmas sikert arattak, a viadalok befejeztével egyes páholyokból egész rózsazáport zúdítottak az elvonuló szereplők felé. Nem mindenki fogadta azonban kitörő örömmel a spanyol látványosságokat. Az Országos Állatvédő Egyesület beadványban fordult a belügyminiszterhez a bikaviadalok beszüntetése érdekében. Arra hivatkoztak, hogy ez mégiscsak állatkínzás, és a remélt óriási idegenforgalom sem valósult meg, ezért újra a viadalok beszüntetését kérték. Tisza István be is tiltotta a viada lokat, mire a rendezőség kérte a folytatást. Krausz Simon az Utazási Vállalat főrész vényese önéletírásában megemlékezik az eseményről. Az alkudozás végeredményeként a küzdelmek folytatódhattak, de már csak záros határidőig, olcsóbb helyárakkal. Az olvasó lakosságot a zsurnaliszták ellátták hírekkel az arénából, minden fellépést részletesen közöltek, a Városligeti Színkör pedig revüszerű bohózatot tűzött műsorára, amelyben a bikaviadalt parodizálták. Magyar bikát az arénába! Az izgalmakat nemcsak a kis termetű spanyol bikák cserélgetésével igyekezett fokozni a rendezőség. A hetedik előadásra magyar bikát hozattak fel báró Sennyei István pácini birtokáról. Ezen a szakértő körökben is nagyon várt küzdelmen már a gyógyult Pouly is megjelent, az első páholyból irányította a csapatát. A Gyémánt nevű magyar bika „...csak körülszaladgált a korlát mellett és mindenáron menekülni akart. A torreadorok iparkodtak a porondra csalni – hiába. Farkába kapaszkodtak és úgy húzatta magát körül. A közönség nevetnikacagni kezdett, majd fütyülni-pisszegni.” Csúfosan felsült a magyar bika az arénában, és ekkor (június 27-én) az időjárás sem kedvezett a rendezvénysorozatnak. A hatalmas szélvihar a ponyvát tette tönkre, az esőzés pedig feláztatta a porondot, ezért pár nappal el kellett halasztani a mérkőzéseket. A rendezőség újra megpróbálkozott a magyar puszták szilaj példányával, ezúttal a Betyár nevű bikát küldték porondra. Az eredmény újabb bukás: Betyár „fenséges nyugalommal lépkedett fel-alá, néha gőgösen rázta fejét, hatalmas szarvával döfött a legények felé, többnyire csak rúgott feléjük. Erre is ráunt és elkezdett vakarózni, erre haza is engedték az istállóba.” Városi pletykák szerint a ma gyar marhákat bizonyára „narkotizálták”, azért viselkedtek olyan passzívan. A tiltakozás eljutott egészen a közgyűlés elé is, ahol egy képviselő a polgármestert az ügy kivizsgálására szólította fel. Krausz szerint a magyar bikák farát viszketőporral kenték be, ezért ugráltak össze-vissza a porondon. Az utolsó három előadáson újra fellépett a felgyógyult spanyol sztár Pouly. Mint a viadalok kezdetekor, ezek az előadások is nagyon izgalmasra sikerültek, a torreádorok hatalmas sikert élhettek át. Izgalmakban sem volt hiány, veszélybe került a bika-birkózásra specializálódott Leiglon, és csak Pouly lélekjelenlétén múlott, hogy a bika nem taposta össze. Kisebb zúzódásokat szenvedett egy-egy csapattag, az egyiknek a szemöldöke repedt fel a rúdugrás közben, másik a „korláton átugorva elesett és zúzott sebe lett a bal tompor tájon.” A közönség végig ujjongott, és az utolsó előadás előtt az a hír kapott szárnyra, hogy Pouly le fogja szúrni azt a bikát, amelyik megsebesítette. És valóban Pouly elővette hosszú, hegyes kardját, felmutatta a bírói páholy felé, ekkor azonban egy készenlétben álló rendőrfelügyelő elvette tőle eszközét. A közönség megdöbbent: le kell szúrni, le kell szúrni! Zúgott az aréna, a rend őrei mégis hajthatatlanok voltak, nem engedélyezték a vérontást. Erre olyan felháborodás tört ki, hogy a rendezőség állítólag visszafizette a jegyek árát. Ezután több bikaviadalt már nem engedélyeztek, pedig a közönség egy hónapi szereplés után kezdte megszeretni az előadásokat. A szervezőség számára a bikaviadalok ráfizetéssel zárultak. Az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat 1905 tavaszán kérvényt juttatott el a tanácshoz, hogy még az évben ne bontsák el az építményt: „Mi az arénát tavaly 150.000 korona költséggel építettük, a bikaviadalokon óriási összegeket veszítettünk s az idei nyárra tervezett népszerűbb, s a közízlést teljesen kielégítő előadások bemutatása által reméltük vagyonunk egy töredékét visszaszerezhetni.” 1905. november 30-án egy jelentés már arról számolt be, hogy az arénát a vállalat novemberben lebontatta. Az akkori állatkertet működtető Állat- és Növényhonosító Társaságnak viszont hasznára voltak a rendezvények, hiszen a közel 17.500 koronás bérbeadás utáni bevételre égető szükségük volt. De legjobban azok jártak, akik megnézték őket, mivel aki látta őket, minden bizonnyal jól szórakozott ezeken a különleges eseményeken – Budapesten először és egyben utoljára. ● 20 BUDAPEST 2012 július Pouly Fils matador teljes díszben Belépőjegy forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. június 5. forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert forrás: Szilágyi György: Dzsingisz Kóhn córeszban
