Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - HELY-SZÍN - Csontó Sándor: Fiú a bányából
Hátulról közelítek. Hölgy. Füzér. Halom. Bánya, helyben vagyunk. A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány Utcafront részlege 2003. december 23-án nyitotta meg a X. kerület Bánya utca 1. szám alatt a Hajléktalanok Éjjeli Menedékhelyét, 28 férőhely lyel. Budapest területén, a hajléktalanságon belül is hátrányosabb helyzetben lévő idős vagy fiatal kábítószerfüggő embereknek nyújt szakmailag indokolt segítséget. Az intézményben jelenleg 1200 m2 -en egy 82 fős férfi és egy 18 fős női részleg található hét különböző méretű lakószobában. 10–12 gondozottra jut egy zuhanyzó és egy WC, valamint az épület minden közösségi termében tálalókonyha és tv áll rendelkezésre. A kerámiaműhelyt keressük. A csengetésre negyvenes, mokány fickó tár kaput, derűs arcán tengermély nyugalom. Szemébe pillantva senki nem gondolná, hogy korábban ő is ugyanilyen mélyen volt. Egészen mélyen. Akár a többi szabadulóművész. Az egyiknek sikerül, a másiknak talán. Lekísér a pincébe. Éppen gipszformába nyomkodja az agyagot. Sztoikus őszinteséggel sorolja megpróbáltatásait, és az öt perces monológból évtizedes dráma bontakozik ki. A szabad szellemű, kreatív kerámikusművész sokat dolgozik, utazgat, nyitott a világra. Festeget és rajzol, underground fürdős partik dizájnereként évekig a hullámok hátán lovagol. Drog, csajok, alkohol, satöbbi. Maga is besokall. A csúcsról lefelé vezet út. Tündér-hegyi kis háza leégett, odaveszett mindene: könyvek, zenék, szerelmek, egy fél élet. Sufniban tölt el egy évet. Szórólapozik, üveget gyűjt, kapaszkodik. Sarkonfordulás után soproni borpincékben savanyodik. Lemorzsolódtak a barátok, nincsen családi megváltás. Pszichiátriák jöttek-mentek, a pia maradt. Egy haver, kiváló szakember lenyúlt érte, munkalehetőséget kínált itt a rehabilitációs részlegen. A penészes, lakhatatlan pincét a gondozottakkal együtt tették rendbe, az égetőkemencére a Szeretetszolgálat adott pénzt. Két év alatt több mint kéttucat hajléktalan drogfüggő ember volt a keze alatt. Jobban ismerte őket, mint a gondozók. Van, aki egy hét után lelépett, más egy évig is kitartott. Becsületes órabért fizet alkalmazottainak, többet, mint a körúti gyorsfalodák a napszámosaiknak. Fontos szerepe volt a rehabosok felépülésében, társadalmi integrációjában. Általuk egyenesedett fel és maradt talpon. Az udvaron létrehozott egy kis medencét aranyhalakkal, azóta mellette gubbasztanak a bentiek és sorolják a kívánságaikat. Felnyitotta a forró kemencét, ahonnan elősorakoznak a kerámia figurák. Nincs ma az országban olyan akvarista, akinek nem innen került ki az élethű akvárium-terrárium dekorációja. Kipakolt, s mi szedelőzködünk, amúgy is csengettek. Egy fiatalasszony négy zacskó ruhát hoz be a kisfiával. Jó lélek, szükség van az adományokra, ha már az állam nem érzi szükségét a segítésnek. – „Van lehetőséged kilépni, te is meg tudod csinálni!” – mondja búcsúzóul és felnéz a napba. A Menhellyel szemben, a túlsó sarkon a Napközi nevű kocsma brutálisan hívogató cégére: Na, most hová ülsz be apukám? Van választásod. ● Fiú a bányából Csontó Sándor 21 BUDAPEST 2012 július HELY-SZÍN
