Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - FÉNYÍRDA - Csengel-Plank Ibolya: Magyarország védelmezői pipába zárva
A mikrofotográfiákat rejtő souvenirek – játékok, ékszerek, pipák – hazánkban az 1850–1860-as években váltak a nemzet hőseinek emlékét őrző titkos rejtekhelyekké, és történetük szorosan összefügg a szabadságharc leverését követő időszakkal. Értelemszerűen minden olyan gesztus, ami a nemzeti identitás megerősítésével és gondolatával függött össze, akkoriban üldözendő, ugyanakkor bátor cselekedetnek számított. Akik lebuktak, példás büntetésre számíthattak. A titkosrendőrség igyekezett minden eszközzel megakadályozni a magyar politikai közélet radikalizálódását, ezért a hatvanas évek elején megerősítették a privát szféra felügyeletét is. Lényegében ugyanaz történt, mint tíz évvel korábban, amikor a cs. kir. Helytartóság ideiglenes elnöke a megfélemlítés érdekében olyan személyekre is kiterjesztette a haditörvényszéki eljárást, akik saját otthonukban tartottak tiltott tárgyakat és dokumentumokat. Haynau pesti bevonulásának napjaiban gróf Batthyány Lajosné egyenesen Barabás Miklós t kérte meg arra, hogy segítsen elrejteni a családi portrékat és festményeket. Az abszolutizmus éveinek közhangulatához a nagyobb nyilvánosság előtt álló és könnyebben tetten érhető esetek, mint az „ellenséges politikai irányt” mutató öltözetek viselése, a forradalmi darabokat játszó vándormuzsikosok fellépése vagy a tiltott röpiratok terjesztése, kifüggesztése is hozzátartozott. A pesti csárdák és vendégfogadók közül a Magyar Nemzeti Múzeum közvetlen közelében álló, jelentéktelen külsejű Két Pisztoly fogadó többször a rendőrség látókörébe került. 1862. január 26-án a Honecz és Mutzbauer-féle népénekes társaság adott itt elő kormányellenes, gúnyolódó dalokat, aminek a kivizsgálását Magyarország királyi helytartója azonnal el is rendelte. A mindig zsúfolt helyen tanúk hiányában az esetet mégsem tudták bizonyítani, és a kihallgatás során az énekesek sem ismerték el a gúnyolódó hangnemet. A technika A mikrofotográfia és a történelem sajátos összefonódása mellett a másik színtér a mikrofotográfiának a látásra irányuló 19. századi technikai kísérleteken belüli fejlődéstörténete. Az egyik nagy lépést Alfred François Donné (1812–1887), a Collège de France orvosprofesszora tette meg, amikor 1840-ben fényképezőgépet szerelt a mikroszkópra, és ezen keresztül rögzítette a „górcső” által felnagyított képeket. A mikrofotográfia felfedezőjének tartott John Benjamin Dancer (1812–1887) a standard méretű üveglapokon árusított mikrofényképek kereskedelmi forgalmazásával egy egészen új iparágat indított útnak, és ettől fogva nagyméretű műalkotásokat, híres emberek fényképeit, a Bibliát vagy akár Magyarország védelmezői pipába zárva Csengel-Plank Ibolya Sajátos időutazásra van szükség ahhoz, hogy milliméter nagyságú képeken át jussunk közelebb az Osztrák-Magyar Monarchia 19. századi hétköznapjaihoz. Kísérletképpen egy szépen megmunkált, tajtékból faragott szivarszipka és még inkább annak belseje lesz a vizsgálat tárgya, az alig 1,5 mm nagyságú mikrofotográfián a negyvennyolcas forradalom hadvezéreinek lekicsinyített csoportképét helyezték el a következő felirattal: „Défenseurs de la Hongrie” („Magyarország védelmezői”) 7 BUDAPEST 2012 július FÉNYÍRDA Egyszerű mikroszkóp 1850 körül forrás: Gadányi gyűjtemény
