Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - Debreczeni-Droppán Béla: „Szükség tehát tágos ’s elegendő magosságú Épűletet tenni...”
Miller Jakab Ferdinánd tett egy javaslatot az intézmény elhelyezésére. Ebben azt indítványozta, hogy a múzeumi gyűjteményeket, addig is, míg azok számára megfelelő épületet emelnek, költöztessék át a pesti Szépítő Bizottmány által lebontásra ítélt, nagyrészt üres szervita kolostorba, amely a hozzá tartozó istállóval és kerttel a mai Szervita teret foglalta el. Nagyon érdekes, hogy Miller már ekkor azt javasolta: adják el a múzeumi telket, hogy ezáltal is gyarapodjon az a tőkepénz, amelyből később építkezni lehet. Erre aztán hamarosan sor is került, de egészen más okból. Johann Aman vizsgálatának következményei 1812 januárjában Johann Aman (1765–1834) bécsi cs. kir. udvari építész Pestre érkezett, azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a már rendelkezésre álló terveket és a telket, amelyre az épületet szánták. Aman a Hatvani utcai telket a közeli magas épületek szempontjából világosság és tűzbiztonság miatt alkalmatlannak nyilvánította, ami után nem maradt más hátra, mint új, megfelelőbb telket keresni. Sikerült is megtalálni, a városfalon kívül, a Kecskeméti kapu közelében fekvő ún. Batthyány-telekben. A telket még Batthyány Jó zsef bíboros, hercegprímás vásárolta több részletben, amelyeket aztán egyesített. A tárgyalások 1813-ban meg is indultak a bíboros örökösével, Batthyány Antal gróf fal és november hónapban eredményre is vezettek: az országúti házat és kertjét megvette az állam, a Grassalkovich-féle telket pedig, amelyet ekkor már múzeumtelekként emlegettek, eladták. (Érdekes, hogy Hatvani utcai részére 1816-ban épült Horváth-ház tervezője az a Pollack Mihály volt, aki aztán később a Nemzeti Múzeum épületét is megtervezhette. Ebben a mai is álló házban működött később a híres Landerer és Heckenast nyomda.) A 220 ezer váltó forinton megvásárolt fundus adásvételi szerződését Pest város tanácsa 1813. november 22-én erősítette meg. Az új telek akkor vált teljessé, amikor nem sokkal később épületestől megvásárolták a mai Bródy Sándor utca – Pollack Mihály tér sarkán álló kisebb területet is, mely nem sokkal korábban még a Batthyánytelekhez tartozott. A Magyar Kurír 1816-os évfolyamában, a Magyar Nemzeti Múzeumról írt bő ismertetésben – mely egy 1815-ös, valószínűleg Miller Jakab Ferdinánd nevéhez fűzhető előadást közöl kisebb módosításokkal – a következőket olvashatjuk erről: „Ezen vásárlás a’ helynek temérdek térségén kívül mindjárt azt a’ hasznot hozta, hogy a’ fennálló épűletnek egy részében a’ Tisztviselőknek alkalmatos lakás készíttethetett, és a’ természeti gyűjteményeknek illendő szobák rendeltethetnek. Ezen czélhoz képest 1814-dikben az épűlet elkészíttetett, és Augusztus hónapban a’ természeti gyűjtemények, és a’ Régiségek oda által szállíttattak, hogy így a’ Nemzeti Muzeumnak legalább egy része a’ jövendőbeli maradandó helyét foglalja-el. De méltán reménylhetni, hogy azon nagylelkű Hazafiak, kik 1808-ikban olly bőkezű adakozással elősegítették ezen szép intézetet, nem sokára annak egy méltóságos épületet fognak állítani, mellyben az egész Intézetnek minden ágai, a’ Nemzetnek ditsősségére, egygyütt díszeskedhessenek.” Az intézet összes tára végül is 1817-től volt látogatható az Országúti (ma Múzeum körút) épületben. A reprezentatívnak nem nevezhető egyemeletes városi palota, illetve villa-épület a telek nyugati oldalán állt, az Országút szélén. A nem egészen szabályos négyszög alakú, aszimmetrikus alaprajzú épület homlokzata (Berlász Jenő számítása szerint) az utca felé kb. 76 méter hosszú volt, a kert felé valamelyest hosszabb, oldalai pedig 47–48 méter szélesek lehetettek. (Sajnos ábrázolás nem maradt fenn az épületről, nagyságát is csupán városi térképekről lehet leolvasni.) És következett az, amitől Miller idézett múzeumtervezetében annyira óvott: a toldozgatás-foltozgatás, ami sok pénzt felemésztett, hiszen a Batthyány-palota, melyet még Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek építtetett a 18. század ötvenes éveiben, állandó javítási munkálatokat kívánt. Az új épületről azonban egy ideig nem születhetett döntés, mert az 1811-es országgyűlés után majd másfél évtizednek kellett eltelnie, mire újra összegyűlhettek a követek az ország ügyeiben. Az 1825/27-es országgyűlésen aztán az egyik olyan ügy, amiben dönteni kellett volna, a múzeum 4 BUDAPEST 2012 július Than Mór: Pollack Mihály (1773–1855)