Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - Debreczeni-Droppán Béla: „Szükség tehát tágos ’s elegendő magosságú Épűletet tenni...”
épületéhez szükséges összeg megajánlása volt, de mivel a diétát teljesen lekötötték a politikai kérdések, a múzeumpalota ügyét „boldogabb időkre” halasztották. Végül az 1832 decemberében összehívott reform-országgyűlésig kellett várni, amely meghozta a régen várt eredményt. A nádor által benyújtott javaslatnak megfelelően a követek ezúttal nem krajcáros alapú segélyt szavaztak meg a múzeum számára, mint korábban, hanem jelentős, félmillió forintos összeget, mégpedig kizárólag és kötelező módon a birtokos nemesség, a szabad királyi és a bányavárosok terhére. Felajánlásukat az 1836. évi 37. törvénycikkben rögzítették. Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum építője Eljött tehát az évtizedek óta várt idő, végre neki lehetett látni a nagy munkának. A valóban kivételesen nagy feladathoz tapasztalt építészre volt szükség, és ezt József nádor Pollack Mihályban találta meg. Pollack 1773-ban Bécsben látta meg a napvilágot Josef Pollack építőmester fia ként. Szülővárosában 1792/93-ban kezdte meg építészeti tanulmányait, majd a milánói dóm építésén dolgozó féltestvérénél, Leopold Pollacknál szerzett gyakorlati ta pasztalatokat, segédkezve a dóm kiegészítő munkálatainál és bátyja más, kisebb munkáiban. Pestre 1798-ban érkezett, ahol első feladata a Deák téri evangélikus templom megépítése volt (1799–1811) Krausz János tervei nyomán. 1808-ban a József nádor által létrehozott pesti Szépítő Bizottmány tagja lett. A testület munkájában, ami tudatos várostervezést és a városi építkezések felügyeletét jelentette, a kezdet kezdetétől fontos szerepet vállalt. Pollack több vidéki kastély és középület mellett, melyek közül itt most csak József nádor híres alcsúti kastélyát említjük, az 1810-es évektől Pesten is számos olyan épületet tervezett, melyek aztán meghatározták a korabeli városképet. Ilyenek voltak pl. a már említett Horváthház (ma: Kossuth Lajos utca 3.), az Almássy-palota (Szép utca 6.), a Staffenberger-ház (Rumbach Sebestyén utca 9.), a Kardetterház (Dorottya utca 11.), a Kappel-ház (Október 6. utca 5.), a Vogel-ház (Paulay Ede utca 33). Nevezetes munkái közé tartozott még a mai köztársasági elnöki palota, a Sándor-palota (Johann Aman nal), a Pesti Vigadó (1826–1832), amely 1849-es lebombázásáig Pest egyik legszebb épülete volt, valamint az Orczy-kertben ma is álló Ludoviceum (1818–1836). Pollack Mihály az említett gazdag életmű és József nádor személyes bizalma mellett talán azért is nyerhette el ezt a megtisztelő megbízást, mert már egyszer készített tervet 1810-ben a múzeum épületére, akkor még a Grassalkovich-féle telekre. Nádori döntés Azt nem tudjuk, hogy a nádor szóban vagy írásban már az említett 1836-os országgyűlési döntés előtt felkérte volna Pollackot a tervezés megkezdésére, de bizonyos tervvázlatok talán már ott voltak Pollack asztalán. Mindenesetre a nádor 1836 áprilisában első lépésként még csak arra utasította Pollack Mihályt, hogy addig is, amíg az épület terve elkészül, tegyen javaslatot az épületanyag mennyiségére, az építkezés előkészítésére, hogy aztán 1837 tavaszán elkezdődhessenek és gördülékenyen folyhassanak a munkálatok. 1836-ban Pollack meg is tette az előkészületeket beszerezve fél millió db téglát, a szükséges mennyiségben terméskövet és más anyagokat. Első, erről szóló, 1836. június 18-án kelt jelentésében kérte a nádort, hogy a Ludovika építésénél mellette dolgozó Gömöry Károly szaktudását a múzeum építésénél is alkalmazhassa. A nádor ezt jóváhagyta, így Gömöry lett az építkezés gondnoka. József nádor hivatalosan 1836. december 28-án bízta meg a neves építészt a múzeum építésével, a következő szavakkal: „Az épü letekkel, a melyeket ön Pest sz. kir. városban emelt, bebizonyította szakszerű jártasságát és teljes bizodalmamat érdemelte ki; ez utóbbi arra indít, hogy befejezéshez közeledvén a Ludovíceumnak ön által emelt épülete, a Nemzeti Múzeum építésével bízzam meg. 5 BUDAPEST 2012 július Pollack Mihály első homlokzatterve, 1837 A Nemzeti Múzeum épületének tervezett távlati képe Vasquez Károly térképéről, 1837
