Budapest, 2012. (35. évfolyam)
6. szám június - Nagy Béla: Ezerarcú pincéink
A pince a tudatunkban általában afféle olcsó másodrendű tér, bár gyakran főszerepet játszik környezete életében. Különleges, átalakuló képességgel megáldott; egyszer salétrom-verte, mállott falú, hűvösen dohszagú tüzelőtároló, máskor olajszagú garázs, vagy katonásan rendezett közműbefogadó vagy éppen vendéglő, üzlet, sőt egyes esetekben akár a kultúra csarnoka. Általában a felette álló házzal szerves egységet alkot, de anélkül is életképes lehet. A városi élethez alkalmazkodó eleme az épített világnak, a metamorfózis művésze. Utat mutat a szenes Ma a pesti lakás átlagos alapterülete alig több mint hatvan-hetven négyzetméter. Érthető, ha a lakók a „felesleges” tárolók helyett – ugyanazon az áron – inkább szobát, konyhát, fürdőszobát vesznek, építenek. A pincében alig több mint fél áron kialakított tárolóban a szezonálisan vagy véglegesen feleslegessé vált holmik között jól megfér egymással a síléc, a bicikli, a „jóleszmégvalamire” karosszék. Voltak idők, amikor a háznak ez az eleme a túlélés tereként funkcionált. A világháború idején Budapest ostromát, a pusztító bombázásokat sokan a házak alatt, a vastag pincefalak védelmében élték túl. Ellenállt a rájuk omló lerombolt házak roppant súlyának, és általában megóvta lakóit az épület pusztulásakor is. Az igazi házak nagylelkűek; elviselik a gazdáik okozta torzításokat, átépítéseket és halálukban is szolgálják az embert, hol védelmet adva, hol építőanyagként újjászületve... Az építésügyi hatóság bibliája a 253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (becenevén az OTÉK) 1. melléklet 75. pontja szerint a pince: „az épület azon része, amelynek padlófelülete a terepcsatlakozás alá kerül legalább 70 cm-rel”. Az, hogy egy építménynek a padlószintje a terepszint alá kerül, számtalan építményre igaz lehet a barlangtól a bányán át a metróállomáson vagy a földalatti víztároló épületen keresztül a szőlőhegyi önálló borospincéig. Most azonban csak a budapesti házak alatt fekvő terekről lesz szó. Olyan, mint a mesebeli só, igazi ház nincs nélküle. Sőt gyakran a pincének van háza, a budai polgárváros esetében gyak-Ezerarcú pincéink Nagy Béla Valami blikkfangosabb címmel kellene kezdeni talán: Rejtőzködő terek a pesti házak alatt, Titkok felett járunk... vagy Élet a pince sötétjében... Mert tény, hogy a pesti utca járókelői nap mind nap olyan épületek mellett sétálnak el, melyeknek legalsó szintje valóban rejtve marad még a tapasztalt városlakók körében is. De mégis, idegen volna ez az intonáció „jellemétől”, szellemétől. Még az elegáns pince is csak a ház alatt meghúzódó tér, amely többnyire szerényen megbújik az utcaszint vagy az épület látható része alatt. Ugyanakkor kétségtelen az is, ezek a szegényes tüzelőtárolótól a súlyos emberi tragédiák tényleg rejtve maradó helyszínein át a transzcendens szellemiséget hordozó, emelkedett hangulatú terekig sok titokról mesélhetnének a város viharos történelméből. 25 BUDAPEST 2012 június Az Anker köz íves utcája alatt pince köti össze a két oldalt
