Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Zöldi Anna: Paradicsomi piknik
A kertépítési láz és a válság kapcsolata nem új keletű, és nem is a véletlen műve. Ha jól meggondoljuk, az Édenkertből történt kiűzetés tekinthető az első globális válságnak, a többi ennek már csak halvány másolata. A Paradicsom legvonzóbb tulajdonsága abban rejlett, hogy ott egyáltalán nem kellett dolgozni. Az első ember engedetlenségének legfájóbb következménye, hogy ezt a paradicsomi kegyet már semmiképpen nem nyerhetjük vissza – a Tudás Fájának gyümölcsét legfeljebb arra használhatjuk, hogy igyekezzünk enyhíteni a ránk mért fájdalmat és verejtékezést. Kertváros vagy városi kert? Legyünk igazságosak – a városi élettel járó kényelmetlenségektől a mai napig úgy szeretnénk megszabadulni, hogy közben ne kelljen lemondanunk a kényelméről. A 19. század végi iparosodásra válaszul jött létre a kertvárosi mozgalom (Garden City Movement), melynek elindulása az angol Ebenezer Howard nevéhez fűződik. Elgondolása sze rint a kertváros önfenntartó volt, ötvözte a nagyvárosi és a vidéki élet előnyeit, sőt egyfajta közösségi kategóriát képviselt. Ennek gyakorlati megvalósítására Howard 1899-ben alapította meg a Kertvárosi Egyesületet (Garden City Association), majd e folyamat eredményeként született meg London közelében az első kertváros, Letchworth. Mára azonban az eredeti cél látványosan feledésbe merült, a kertvárosok alvóvárosokká, a városmagnak számtalan problémát okozó agglomerációs övezetté alakultak. A másik lehetőség a városon belüli kertek kialakítása volt. A 20. század elején Magyarország-szerte számtalan munkáslakótelep épült kertvárosias beépítéssel, ahol a telepet építő üzem dolgozói megtermelhették saját élelmiszer szükségletüket. A legismertebb példa a Wekerle-telep, de az óbudai Gázgyári lakótelepet vagy a MÁV-lakótelepeket (Rákospalota, Dunakeszi) is hasonló elven alakították ki. Dunakeszin nagyapám diófáját – amit tudvalevőleg az unokáinak ültet az ember – a mostanra elit lakóparkot imitáló telep gyepesített kertecskéjében kivágta ugyan az új tulajdonos, de még így is adott a lehetőség, hogy a telkeket szükség esetén ismét művelésbe vegyék. Az Átalakuló Wekerle mozgalom és a Zöldhajtás csoport ezt a szellemet éleszti fel, a helyi közösség-építésben látja a túlélés zálogát. (http://atalakulowekerle.blogspot.com/. Legújabb programjuk az Ehető Kertek/ Edible Estates (www.edibleestates.org) nemzetközi projektjéhez kapcsolódik. A világ számos nagyvárosában épültek már „ehető kertek”, az USA után Olaszországban és Törökországban is. Budapest Fritz Haeg képzőművész tizenkettedik állomása. A művész a június 2-3-i hétvégén egy pályázat útján kiválasztott wekerlei család utcáról is jól látható előkertjében hoz létre veteményest, szomszédok és önkéntesek segítségével. A költségeket a Blood Mountain Alapítvány állja, a projekt további alakulását is ők kísérik figyelemmel. (http://www.bloodmountain.org/files/pdf/ bma_wekerle_palyazat.pdf). Válságmenedzsment A közösségi kertmozgalomnak mindig is nagy lendületet adtak a válságok, a világháborúk időszakai. Az első világháborús Liberty Gardens vagy a második világháború idején a Victory Gardens, a Győzelem kertek mozgalom a lakossági élelmiszerhiány felszámolást tűzte ki célul az önellátásra való berendezkedéssel. Akkora sikerrel, hogy 1944-ben az USA lakossága zöldségszükségletének 40 százalékát saját művelésű kertekben termelte. 2009-ben az ingatlan- és hitelválság hatására az Interneten mozgalom indult a Győzelem kertek újraindítása érdekében. Michelle Obama First Lady maga vállalta a védnöksé get. A Fehér Ház új zöldségeskertje tematikusan felépített veteményes, amelyben iskolai csoportokat fogadnak, bemutatva számukra a kert működését, terményeit. Európában a válság szele még csak nem is lengedezett, a nagyvárosok térképén mégis sűrű ponthálózat mutatta a közösségi kertek lefedettségét. A mezőgazdasági hasznon túl ezeknek a mozgalmaknak a közösségformáló ereje tűnt a legnagyobb értéknek a sivár városi magány közepette. Pesten és Budán Ha hatalmas késéssel is, a válsággal a közösségi kertészkedés is megérkezett Budapestre! Az első közösségi kert 2010 tavaszán, Békásmegyeren, egy magántulajdonú telken jött létre, a Földkelte csoport gondozásában, és a magán felajánlásnak köszönhetően időben termést is hozott (http://foldkelte.wordpress.com/). Azóta jobblétre szenderült, de követték kitartó társai. A belvárosba szánt első közösségi kertet a Böske elnevezésű civil csoport (http://boske.hu) hozta volna létre a Kortárs Építészeti Központtal karöltve, a Dob utcában, 7kert néven, ám a lakosság heves felháborodása következtében itt nem Paradicsomi piknik szöveg: Zöldi Anna, fotó: Sebestyén László A 20. század a vadászösztönt szembetűnően többre becsülte a békés földtúrásnál. Az eredmény: sok vadász közt elveszett a fóka, a madáchi vízió a pislákoló nap fényénél didergő, éhes androidokról tapintható közelségbe került. Elő kell venni a fotoszintézis szelídségében rejlő túlélési stratégiát − amíg még forrón süt a nap. A 2012-es év Budapesten nem csak a világvége ígéretével kecsegtet, ennél derűlátóbb változatot is kínál: a világ számos nagyvárosának példáját követve nálunk is létrejöttek az első közösségi kertek. 32 BUDAPEST 2012 május Kispest Zöldhajtása
