Budapest, 2012. (35. évfolyam)

1. szám január - Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom...

Krúdy 1907-től 1909-ig, majd 1913-1914-ben a Meteor negyedik emeletén lakott. Az 1891-ben Quittner Zsigmond tervei szerint épült bérházat 1906-ban alakították át szál­lodává, 1920-ig működött. Kávéháza jelleg­zetes éjjeli bohémtanya volt. Rövid epizód lett az író életében az Asto­ria. 1914 márciusában költözött át, miután kedvenc pincére, Braunhuber Gyula ott lett főpincér. A szálloda épp akkor készült el, Hikisch Rezső és Ágoston Emil tervei sze ­rint épült az ősöreg Zrínyi fogadó és a vele szomszédos házak helyére. 85 egyágyas és 60 kétágyas szobája volt, amelyek között jócskán akadt fürdőszoba nélküli – annak ellenére, hogy egyébként korszerű lift, te­lefonközpont és központi porszívó is szol­gálta a kényelmet és a tisztaságot. Az Astoria zajosnak és szűkösnek bizo­nyult, s talán egy új szerelem is közrejátszott abban, hogy Krúdy 1915-ben a nagykörúti Royalba költözött. (Megint csak egy olcsó kis szobába, a legfelső szinten.) A Royal megnyitásakor Európa legnagyobb és leg­elegánsabb szállodája volt. Öt emeletén 350 vendégszoba sorakozott 450 ággyal (a szo­bák közül százhoz tartozott külön fürdőszo­ba), olvasótermek, társalgók hívogattak, de a bálteremnek, a kávéháznak, az üzleteknek is csodájára jártak. Négyszáz vendég óhajait több mint kétszáz alkalmazott leste. A szálloda élére 1915-ben Várady Gyu ­la került. Felesége, Regina , becenevén Re ­zsán gyönyörű asszony volt, akivel Krúdy viszonyt kezdett (vagy fordítva?). Botrány nem ebből lett, hanem abból, hogy Rezsán első házasságából való kislánya, Rózsa Zsuzsi időközben felcseperedett, és egymásba ha­barodtak Krúdyval. Az írónak emiatt kellett elhagynia a szállodát 1918 augusztusában, ekkor telepedett át a Margitszigetre. Szülői tiltakozás, titkos levelezés, meghiúsult lány­szöktetés – volt minden, mint egy romanti­kus regényben. Zsuzsi végül Krúdyhoz köl­tözött a Szigetre, és az illem szerint már nem volt visszaút: egybekeltek. A házasságból egy gyerek született: 1919-ben a kis Zsuzsi. 1918-tól 1930-ig laktak a Margitszigeten: a Nagyszállóban és a Kisszállóban, a „kis­kastélyban” bérlakásban, illetve rövid ideig az igazgatósági épületben. A Nagyszálló 1873-ban Ybl Miklós tervei szerint épült, 120 szobával. Fürdőszobáiban a szomszédos Margit fürdő áldott gyógyvi­ze folyt a csapból, könyvtár, orvosi rendelő, társalgó, saját mosoda jelentette a fényűzést. 1877-től hat nyarat töltött itt Arany János . Emléke a húszas években még elevenen élt a szigeten dolgozók és lakók szívében. Krú­dyt és szomszédait is kiszolgálta a költő haj­dani kisinasa, az akkor már Gyuri bácsiként csoszogó Helyes György . A szállót többször bővítették, átépítették. Később a Palatinus nevet viselte. Krúdy 1918-ban és 1927-28 te­lén lakott benne, mindkétszer rövid ideig. Az eredetileg egyemeletes Kisszálló a Nagyszállótól északnyugatra épült az 1860-as években. Nem is volt olyan kicsi: 50 szo­bája volt, amelyeket kettesével össze lehe­tett nyitni, vagy külön-külön használni. Az I. világháború után vált divattá az írók, művészek körében a Kisszállóba költözni. Krúdyék szomszédai között ott volt Szép Ernő – talán ő lakott itt a leghosszabb ide ­ig –, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Molnár Fe ­renc, Szomory Dezső, Nagy Lajos, Hunyadi Sándor. Az épületet 1936 körül lebontották, a helyére került 1937-38-ban a Dália szálló, amely a háborút szerencsésen túlélte, de nem sokkal később fosztogatói felgyújtot­ták, porig égett. A „kiskastélyt” a szigeti házak öregapjá­nak nevezték. A nyaraló a premontrei apát­ság romjaira épült az 1800-as évek legelején. József nádor, majd unokája, József főherceg is sok időt töltött itt. Később bérlakásokat alakítottak ki benne, amelyekkel a Fővárosi Közmunkák Tanácsa rendelkezett. Krúdyék 1927 decemberéig éltek itt, ekkor átmeneti­leg a Nagyszállóban, majd az igazgatósági épületben kaptak lakást, ugyanis 1928-ban a kiskastélyt átalakították: Póló bár néven a város egyik legelegánsabb mulatóhelye lett belőle, ahol elsőrangú jazz- és cigánymuzsi­kusok szórakoztatták a külföldi vendégeket és pesti aranyifjakat. A háború alatt a ház megsérült, helyreállítás helyett lebontották, hajdani híres lakói emlékét a szomszédos templomrom falán őrzi egy tábla. Krúdyt a hivatalos irodalompolitika – élén a középszerű és bosszúvágyó Pekár Gyulá ­val – 1930-ra annyira ellehetetlenítette, hogy írásait a lapok és a kiadók nem merték közöl­ni. Nem tudták fizetni a lakbért és a közmű­számlákat, a Közmunkatanács felmondta a bérletet, de méltányosságból kiutaltak szá­mukra Óbudán a Templom utca 15. számú házban egy háromszobás, nagyon egyszerű lakást. Elvihették a szigetről az ottani szegé­nyes berendezést is. (Ez bölcs megoldás volt, mert a hitelezők a kölcsönbútorokat nem 14 BUDAPEST 2012 január A „kiskastély” a Margitszigeten

Next

/
Oldalképek
Tartalom