Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom...
tudták elárvereztetni.) „Három szobánkból kettő az udvarra, egy az utcára nézett. Ez lett Apué – emlékszik Krúdy Zsuzsa. – A parányi, sötét fürdőszobában ócska, horpadt bádogkád szomorkodott, valóságos istencsapás a szigeti gyógyfürdő után. A megszokott fákat, virágokat Anyu néhány muskátlival, leanderrel igyekezett pótolni. Valamennyien tudtuk, hogy más lehetőségünk nincsen, és ennek az otthonnak is örülnünk kell...” A kiállítás második szobájában egy kis kocsma-enteriőr mellett tablók idézik föl képekkel, idézetekkel és magyarázó szöveggel azokat a vendéglátóhelyeket, amelyeket Krúdy megörökített. A legelegánsabb szállodáktól a füstös kiskocsmákig, a zugligeti Fácántól a budafoki Kutyavilláig, az ódon Zenélő Órától a modern nagykávéházakig járhatjuk végig az író oldalán a város asztalait. Hiszen ahogy élete nagyrészét otthontalanul élte le, úgy az ételt-italt is többnyire fehérkötényes vagy frakkos pincér tette elébe. Sokszor bóbiskolt félig hunyt szemmel egy sarokban, de mégis mindent látott. Az arany gallért a söröskriglin, a velőscsontokat és zellereket, pezsgőket és sós mandulákat – mögöttük pedig a kocsmáros borvirágos orrát, az öreg pincér sajgó lúdtalpát, a szakácsné verejtékét és az éhségtől sápadt örömlányok talmi ékszereit. A lista természetesen nem teljes, hiszen csak kávéházból legalább hetven szerepel az életmű lapjain, a kiskocsmák és vendéglők legtöbbjét pedig ma már a legelszántabb kutatással sem lehet azonosítani. De igazi meglepetés is akad: például amikor az egyik legszebb Krúdy-novella, az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél álombélinek tűnő színhelye valódinak bizonyul, sőt a róla készült képeslapon mintha maga az ezredes díszelegne a törzsvendégek karéjában. Ebben a szobában kapott helyet egy régi szállodai vitrinben az a tárgyegyüttes is, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott kölcsön nagylelkűen a kiállításhoz: a Krúdy család óbudai háztartásának megmaradt darabjai. Pár jobb napokat látott porcelán, színes emlékpohár, tányér, két szalvétagyűrű, egy söröskrigli és az író gyöngyháznyelű, keskeny pengéjű zsebkése – ezzel karikázta a zöldpaprikát azokba a régvolt, aranyló húslevesekbe. ● 15 BUDAPEST 2012 január Regénycím lett az Arabs Szürke A Korona téri ház udvarán
