Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Gács János: Védjegy-tükör
Iparosok, kereskedők az ókortól kezdve használnak mesterjegyeket, jóval később a modern társadalmakban már a szó mai jelentése szerint védjegynek tekinthető árujelzőket gyártmányaik, áruféleségeik megkülönböztetésére, vevőik tájékoztatására. Egyfajta reklám- – mai szóval: marketing- – törekvést is megtestesítve. E téren Magyarországon a kiegyezést követő időszak gazdasági fellendülése hozott robbanásszerű fejlődést, s ez magával hozta a nyilvánosság igényét is. De már a 19. század közepén is megjelentek azok a hirdetések, címkék, amelyek fogalmilag maguk is védjegynek tekinthetők, hiszen sokáig az ilyenfajta grafikai önképeket, amelyeket rányomtattak például egy fotográfia hátoldalára vagy éppen az adott árut burkoló csomagolás felületére, védjegyként is használták1876-ban indította meg a „Földmívelés- Ipar- és Kereskedelmi Ministerium” a Központi Értesítő című hivatalos lapot, amelynek szinte valamennyi évfolyama megtalálható a Magyar Szabadalmi Hivatal könyvtárában. Tallózva oldalain megtudhatjuk, hogy Bárvárt Károly 1876. március 24-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál lajstromoztatta az általa gyártott „gyógyerejű sósborszesz” palackjaira ragasztott címkén alkalmazandó védjegyét, amelyen minden valószínűség szerint először olvasható a Budapest szó ilyen célú felületen. Korábban a Buda vagy a Pest szó tűnt fel ebben a funkcióban – hiszen a 19. század közepén előtte vagyunk még a városegyesítésnek –, mert ezek az oldalak már az 1850-es évektől ott vannak a címtárakban, újságokban. Az említett közlönyben egymás mellett találhatók a cégekre, a szabadalmi ügyekre és a védjegyekre vonatkozó közlemények, mégpedig a Monarchia teljes területére vonatkozóan. Megállapítható, hogy 1883-ig (azaz Budapest első évtizedének végéig) a város nem játszik fontos szerepet ebben a műfajban, s a védjegy-bejelentések túlnyomó része sem a magyar fővárosból érkezett a szerkesztők hivatalába. Olykor sokkal több akár egy-egy ma már alig ismert kisvárosból. Főleg a birodalom fejlettebb, iparosodott régióiból. Ekkortájt világszerte élelmiszeriparunkról voltunk ismertek, ez tükröződik a lajstromozott védjegyek tartalmi elemzéséből is. A szeszipar nemcsak azzal tűnt ki, hogy innen származott az előbb bemutatott „első budapesti”, de számos más címkén is ott ez a nekünk oly fontos szó, s olykor legalább ennyire fontos épületek – az adott cég székházának – rajza-képe is. Egy ilyen sajnos mára eltűnt, kellemesen arányos historizáló palota homlokzatát csodálhatjuk meg Brázay Kálmán sósborszesz-gyárának védjegyén. A Múzeum körút 23. számú házról van szó, a most ott álló, a hatvanas években odasikerített méltatlan bérház elődjéről. Ez a termék egyébként még évtizedekig kedvelt árucikk volt, nagyapáink bizony nyal élénken emlékeznek rá. Ezekben az években a filoxéra még nem pusztította ki a budai szőlőket (melyeknek – nyilván részbeni, történelmi kertjellegű – újratelepítéséért éppen most küzd lapunk főszerkesztője), amint számos boroscímkéből is kiderül, amelyek – a hagyomány dicső s értékes piedesztálját felhasználva – magukat „budai”ként hirdetik. Ennyi alkohol után essen szó essék szó a kávéról, pontosabban a pótkávéról is. A közlönyöket lapozgatva többször is megakadt a szemem egy különös szóösszetételen: fügekávé , fügekávé-gyáros. A 19. század végén egész kis iparág foglalkozott ezzel a mára már feledésbe merült élvezeti cikkel, amelyet a lexikon szerint a rosszabb minőségű fügetermések szárításával, őrlésével majd pörkölésével állítottak elő. Érdekes elgondolkodni rajta, Védjegy-tükör szöveg: Gács János, fotó: Sebestyén László és Tóth Gábor Érdekes és színes monográfiát írhatna a témából egy (vagy több) lelkes, fiatal és mindenekelőtt szorgalmas doktorjelölt. Hogy közkinccsé tegye és rendszerezze azt a szinte végtelenül gazdag adathalmazt, amely ebben a témában nagyrészt nyomtatott, kisebb részben pedig elektronikus formában hozzáférhető. Elemezze azokat az ipar-, gazdaság- s nem utolsó sorban várostörténeti összefüggéseket, amelyek az érdeklődő előtt feltárulnak, ha megpróbál utánajárni, hogy fővárosunk neve s az ahhoz szorosan kötődő fogalmak miként jelennek meg az egyes cégek, vállalkozások márkajelzésein, a védjegyeken. Új év: új remény! Éppen mint a BUDAPEST esetében. Amelynek szerkesztői, imázsának építői épp úgy járnak el, ahogy a városnak is kellene: iparkodnak megtalálni mindent, és mindenkit, aki cégérének Budapest nevét használva büszke – s lehet is – a termékére. 2 BUDAPEST 2011 január
