Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Gács János: Védjegy-tükör
hogy a füge, amely ezek szerint ekkor olcsóbb volt a kávénál, vajon a Monarchia mediterrán részeiből származott-e, vagy éppúgy gyarmatáruként érkezett az országba, mint a kávé. A figyelmes szemlélőnek az is feltűnhet, hogy a védjegyen látható ábra – legalábbis formáját tekintve – csaknem megegyezik a Zwack-féle Unicumos üvegeken láthatóval, amely ekkor már ugyancsak védett volt, azonban mivel különböző termékeken alkalmazták, akik ezt tették, nem rontották egymás üzleti esélyeit. A malomipar volt a 19. század végi Budapest egyik legfontosabb húzóágazata, nem utolsó sorban a Mechwart András által feltalált hengerszéknek köszönhetően, amely valósággal forradalmasította ezt az iparágat. A kiváló vízi és vasúti csatlakozással rendelkező Soroksári út mentén egyre-másra nőttek ki a földből a malmok, s tették Budapestet néhány évtizedre ennek az iparágnak világszerte elismert központjává. A „Budapester Perlgerste” (árpagyöngy, magyarul: gersli) német nyelvű csomagolásáról leolvasható, hogy a terméket Hedrich & Strauss gyártja a Königsmühlében, melynek robosztus épülete szintén látható a címkén. Ebben az esetben a főváros neve már a védjegynek szerves része: „a budapestiség” reklámértéke jelenik meg ebben a tipográfiában és üzenetben. Ha elhagyjuk a 19. századot, s ha tovább lépünk még vagy ötven évet, azt látjuk a gyakorlatban, hogy a szocializmus társadalmában igen gyakran nem kértek védjegyoltalmat a tipikusan védjegyként használt és működő csomagolásokra sem. Ilyen volt például a Lágymányosi Dohánygyár népszerű terméke a Budapest cigaret ta, amelynek különböző csomagjain egész sorozat budapesti látképet tüntettek fel. A kollekció itt bemutatott darabjait Morvay László gyűjteményében sikerült lefotóz -3 BUDAPEST 2011 január
