Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - KÉZBEN A TŰZ - Csontó Sándor: Pest-budai koromlovagok
Sokan mind a mai napig azért keresik fel a krisztinavárosi templomot távolabbi helyekről, településekről, hívő közösségekből is, mert úgy vélik: az ott kimondott „igen” tartósabbnak bizonyul. (Itt esküdött örök hűséget egymásnak Széchenyi István és gróf Zichy Károly özvegye, Seilern Crescen tia is.) 1943-ban Brestyánszky Tibor építész irányításával a templomot a szentély és a hajó találkozási pontjánál kettéfűrészelték, a szentélyt acélgörgőkön tíz méterrel hátrébb tolták, a szentély és a hajó közé pedig beépítettek egy kereszthajó-szerű bővítményt. Ez is igazi csodának mondható a templom történetében. A füstfaragó háza Krúdy Gyula Álmoskönyve szerint kémény seprővel álmodni örömöt, vidám baráti társaságot jelent, illetve arról tudósít ez az álom, hogy hamarosan meghívást kapunk egy remek mulatságba. Nos, aki régen látott kéményseprőt, a Bródy Sándor utca közepe táján, a Magyar Rádiótól néhány lépésnyire megtalálhatja a szerencséjét. Igaz, csak egy viharvert, ám büszke szobrocskát, a 15. számú ház kapuja felett. Jobb kézfejét már elveszítette létrájának terhe alatt, de rendíthetetlen bizalommal tekint az alant közlekedőkre, és várja a csodát, akár Andersen meséjének porcelánhőse szívének pásztorlánykáját. Az épületet Hild Károly (a híresebb József testvére) építette, több részletben Devecis Mihály kéményseprőmester részére 1855-ben. Limburszky József két évvel később emeletes udvari szárnyat toldott hozzá, ami a kedves kis udvart bal oldalról szegélyezi. A helyben fogant, a házban elterjedt legenda szerint egyébként nem így igaz a történet: a házat valójában az angolkisasszonyok építtették Hild Józseffel (!) és csak tőlük vette meg később a kackiás bajszú mesterember. A stílustalan vaskapun túl, a lépcsőház mennyezetén újabb meglepetés fogadja a betérőt. A ma is élénk színekben pompázó freskóról egy kuruc és egy labanc vitéz néz le ránk. A svájci-olasz eredetű Devecis 1840-ben szerzett kéményseprő reáljogot Pesten, és négy fiúgyermekét is a mesterségre nevelte. Leszármazottai sokáig itt laktak, közülük az 1879-es születésű Devecis del Vecchio Gyula pedig a szakma ipartestületének első elnöke volt. Az ő fia, az ifjú Devecis Gyula már mű egyetemet végzett, az első háborúban mint tüzérfőhadnagy vett részt, de kéményseprő-jogát ugyancsak megtartotta. Úgy tudjuk, vele ért véget a családban a szakma. Nemcsak a szoborra, hanem a kopottságában is gyönyörű későklasszicista házra is ráférne egy alaposabb felújítás. Csak remélhetjük, hogy nem hagyják véglegesen lepusztulni, és nem jut mohó ingatlanpanamisták kezére. ● 8 BUDAPEST 2011 január Kéményseprő Madonna Devecis egykori háza a Bródy Sándor utcában fotó: Csontó Sándor fotó: Sebestyén László
