Budapest, 2011. (34. évfolyam)

1. szám január - Gács János: Védjegy-tükör

S végül néhány budapesti, sőt budai jellegzetesség, amelynek nevét eddig még senki sem oltalmaztatta védjegyként. Most délről északra haladva: Gellérthegy, Fogaskerekű, Normafa, Libegő, János-hegy. A kilátóból átpillantva Pestre, a tájképet részben uralja ugyan a Parlament, a magyarországi cégtulajdonosok azonban nem használják védjegyként, (csupán két külföldi cégén szerepel ez a szó). Az Országház nevet sem oltalmazza (s nem is oltalmazta) senki, annak ellenére sem, hogy Parlament néven ma is, Régi Országház néven pedig a közelmúltig működött vendéglátó intézmény. Most, időutazásunk és tényleges sétánk végén ideje leszögeznünk: megfelelő minőségű szolgáltatások, termékek, intézmények nevében jó helyen van a Budapest szó, ahogy minden olyan rajz, grafikai elem is, amelyről a nézőnek – fogyasztónak – a magyar főváros jut az eszébe. Hogy viszonylag kevés ilyent találtunk, arra valójában nincs okunk különösebben büszkének lenni, mert ez a tény azt jelenti: a marketingmunka eredményességét illetően annak számára, aki kigondolja a maga brandjét, a város, amely pedig nekünk oly sokat jelent, nem képvisel különösebb vonzerőt. De persze ez a tény csak a tükör. Magán a világon kell(ene) változtatni, tulajdonképpen Budapesten, hogy többre vigyük az imázsvilág nemzetközi piacán. ●

5

BUDAPEST

2011 január