Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Gács János: Védjegy-tükör
nunk. A nagy hagyományú cégek azonban, mint a Stühmer utódaként létrejött Budapesti Csokoládégyár a szellemi (s egyéb) tulajdonok védelme iránt kevésbé érzékeny korszakban is megtették az akkor már több mint száz éve létező eljárásban követendő lépéseket, pédául a népszerű Budapest étcsokoládé csomagolására vonatkozóan, amely összefoglalva ábrázolta fővárosunk legfontosabb nevezetességeit. A Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázisa az 1970-es évektől tartalmazza a magyarországi védjegyeket. Ha a keresőbe beírjuk a Budapest szót, 502 találatot kapunk. Érdekes különbség, hogy míg a 19. század végiek legtöbbje termékeken szerepelt, a 20. század végétől főként szolgáltatások, banki ügyletek , szervezési és reklámtevékenység és különböző kulturális jelenségek árujelzőjeként szolgál a főváros neve. Érdemes tudni arról is, hogy a Fővárosi Közgyűlés 59/1994. számú rendelete szerint ha valamely cég vagy intézmény a fővárosra utaló szót (tehát nemcsak a Budapest szót, hanem a főváros, Pest-Buda, Buda, Pest szavakat vagy származékaikat) akarja használni egy általa gyártott tárgyon vagy egy védjegyen, arra a főpolgármesterhez benyújtott kérelemben kell engedélyt kérnie. Tudjuk a gyakorlatból, hogy ezt a rendelkezést számos forgalmazó, vállalkozó és intézmény egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Pedig az ilyesfajta „rendetlenségből” akár az egész városnak is kára lehet: ha a Budapest szóval valami olyasmi híresül el, amit inkább szégyellenünk kellene, mint dicsekedni vele. Ha megvizsgáljuk, melyek azok a budapesti épületek, amelyek a fővárosra különösen jellemzőként, nevezetességként kerülnek a címkékre, védjegyekre, illetve mely városrészek tűntek alkalmasnak ugyanerre, kiderül: a legnépszerűbb budapesti szimbólum a Széchenyi lánchíd. A Budapest logón is föltűnik. És további huszonhármon szerepel, bár ebből tizenkettőt ugyanaz az ingatlanfejlesztő cég jegyez. A Lánchíd védjegyű termékek közül a legismertebb a konyak, valamint a fonal, amelynek nevét meglepő módon csak 2006-ban jelentették be mint oltalmazandót, holott jómagam már legalább fél évszázada láttam belőle édesanyám varródobozában. A Lánchídtól indulva az Andrássy úton hamarosan az Operához érünk, ez a nevezetesség két védjegyben szerepel: a közelben lévő hotel nevében s az Opera Luxus kozmetikumokéban. Az utóbbiakra nyilván sokan emlékeznek még az olvasók közül, az 1961-ben bejelentett, patinás védjegy azonban már nem érvényes, nem tartotta fenn a CAOLA vállalat jogutódja. Továbbhaladva az Oktogonra érünk (öt védjegy), a Körúton egy villamosmegállónyira pedig elérjük a Nyugatit (hat védjegy). S most keljünk át az újra átjárható Margit-hídon Budára! A közben érintett Margit-sziget mindössze kétszer szereplő ebben a műfajban. Ha északra fordulnánk, a mennyiségi verseny ezüstérmeséhez, Óbudára érnénk (húsz védjegy), különösebben szépet vagy érdekeset azonban nem találtam ezek között. Menjünk hát inkább dél felé! A Halász bástya mindössze egyetlen védjegyben szerepel. Meglepő módon egy kínai kft. tartotta oltalmazásra érdemesnek. A Citadella is csak dupláz: egyszer egy tokaji (!) aszúboré, a másik esetben dohánytermékek márkajeleként szolgál. 4 BUDAPEST 2011 január
