Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Zöldi Anna: A négyes és az állomások
E ponton elkerülhetetlen némi műszaki ismeretterjesztés, az állomások építészeti megjelenése ugyanis egyenes következménye a szerkezet követelte műszaki megoldásoknak. A több emelet mélységű, földbe mélyített terek oldalfalait olykor több szinten is meg kell támasztani keresztben, a mögöttük felhalmozódó föld nyomását kivédendő. Ezek a látszó szerkezetek határozzák meg az állomások karakterét – de a különböző tervezőknek köszönhetően mégis mindenütt egyedi módon. A Tétényi úton kazettás födém ellipszis alakú kupolával, a Móriczon hosszanti sodrású, dőlt falsíkú, oszlopos-gerendás egyiptomi templomtér, a Duna két partján, a Gellért és Fővám téren organikusan szabálytalan, többszintes vasbeton gerendahálózat, a Rákóczi téren a Kékes televíziók képernyőjét idéző vonalú vasbeton gyűrű, a Kálvinon pedig a népnyelvben „kutyacsont”-nak becézett kettős gerenda támasztja a 16-30 méter magas (vagy inkább mély) falakat. Ami közös: a látszóbeton minőségben létrehozott, olykor mintákkal strukturált nyers felületek, a nagy belmagasságú térben szabadon vezetett, üvegkorláttal ellátott mozgólépcsők, a gránitpadló és a természetes fény – amely hol többé, hol kevésbé sejtelmes módon hatol be a föld alatti világba. A legutóbb a budapesti belvárosból kiutált Sir Norman Foster fogalmazta meg az irodája tervezte bilbaói metró kapcsán: „Egy emberi munkával földbe vájt alagút egészen különleges építmény. Alakja a természet erőire adott válasz, belső felületének kialakítása viszont egyértelműen az ember keze nyomát viseli. Csak mindezt tiszteletben tartva szabad megalkotni – nem álcázható semmivel, ahogy esetleg más épület esetében tennénk. A benne járónak éreznie kell, hogy a föld alatt van, és hogy ez csodás, különleges élmény.” A budapesti négyes vonal pontról pontra teljesíti a fenti követelményeket: tereinek szabadon feltáruló mélysége kétségtelenné teszi, hol járunk, erőteljes szerkezetei pedig azt is, milyen erőkkel állunk szemben. A kiegészítésként alkalmazott anyagok és felületek: a strukturált beton, üveg, vagy épp rozsdás vaslemez a 21. század textúra-ideálját tükrözik, ezt lágyítják emberivé az egyedileg tervezett kerámia-burkolatok, az olykor színes világítás, amely kiemeli a tér falainak tagoltságát. A gerendák alja néhol világító sávként alkot vizuális álmennyezetet a mélység felett, a betonfelületben itt-ott betűk, növények képe szimbolizálja az emberi kéz lenyomatát. A metrobits.org honlapján (http://micro.com/metro/index.html) külön fejezet foglalkozik a földalatti építészet és művészet kapcsolatával. A kiemelkedően érdekes vonalak között egy csillagos minősítéssel a budapesti Milleneumi Földalatti is szerepel. Nem kétséges, hogy a négyes vonalnak is helye lesz a világszínvonalúként bemutatott ötven város metrói között. A befejező munkálatokon persze sok múlik – itt sem előny, hogy a kivitelezés szétaprózódik, hiszen épp ezek azok a felületek, amelyekkel az utas testközelből találkozik. Csak remélni lehet, hogy a társművészeteknek szánt hely nem marad források híján szokás szerint üresen. A terek azonban máris önmagukért beszélnek, üzenetük egyértelműen olvasható: ami fent van, az van lent is. ● A képek forrása: Palatinus Stúdió Kft. 5 BUDAPEST 2011 december Tétényi út Tétényi út – odalent
