Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - Marafkó László: Cég/ér-ték/a
Budapesti kalauz Marslakók számára... Emlékeznek még Szerb Antal kis remeké re? Az idegen bolygóról érkezett lesöpri magáról a csillagok porát, és az író vezérlésével elindul felfedezni a várost. A világűr pora helyett én csak a járdák eléggé jellegzetes, itt nem részletezendő hamvát tudom lesöpörni magamról, s máris indulhatunk eredeti hangzású üzletnevek, cégérek vadászására („Kicsi, gyere velem écát szedni...”). Persze, helymegjelölés nélkül – „ez itt nem a reklám helye”. Szabadok vagyunk, mint az űrutas, azt tesszük, amit akarunk, bárhova bemehetünk, legfeljebb nem vásárolunk. Élvezkedhetünk a magyar nyelv ízeiben, csontozatában és húsában, nedveiben – és zöldségeiben. Az áruházláncokat és franchise-rendszerben működő hálózatokat elkerüljük, mert ott kötelező az „egyenruha-szöveg”, a reklám cégirányos. A kis boltoknál célirányos, ezeket keressük. „Jól kijövök, ha bemegyek”. Avagy ha be sem megyek? Ismerjük a „jó bornak is kell a cégér” igazságát, nos, az ebbe beleillő szöveg mellett simán elmegyünk manapság. A húsz éve még nagy találatnak vélt „sörpatika” manapság csak langyos mosolyt csal a legszomjasabb ajkakra is. Ám egy olyan név, hogy Borbíróság (létezik!), már pénztárca-könnyítőn „ütős”, s egyáltalán nem valami harapós büntetőintézmény, hanem nagyon is jámbor borharapó. A Csináld magad barkácsbolt nagyon is korábbi, hiánygazdasági emlékeket ébreszt, ezért érdektelenséget imitálva megyünk el mellette. Úgyszintén hidegen hagy az Öltözz jól! egy használtruha-turkáló homlokán. Kényszerhelyzetben még nevelni is akarnak? – no, azt azért úri mivoltunk nem engedheti meg. Cég/ér-ték/a szöveg: Marafkó László, fotó: Sebestyén László 32 BUDAPEST 2011 november
