Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - Marafkó László: Cég/ér-ték/a
Ha „úri lócsiszárral” (vö. Arany János) nemigen találkozunk ma már, Úri ócskás akad az utunkba (jobb név, mint az Ócskásbolt bent, a belvárosban), és sárral sem kell beverődni közben, legfeljebb sármmal győzni (v. ö. charme). A 20. század harmincas éveiben bevett jelző volt az Úri divat stb., mígnem a kettővel ezelőtti rendszerváltozás egyenruhás erőszakkal rossz hírét keltette. Manapság újra feltűnt az „úri” (például cipő), de polgárt, magyar embert, népet, vásárlóerőt ez már nemigen nyűgöz le. Ha hölgyek is vannak sétáló társaságunkban, fárasztó nézelődésünk közben megvárhatnának bennünket a Szépségbarlangban (lássuk a medvét?), vagy éppenséggel a D-mon szépségszalonban, s ha arra járunk, a Krisztina ha/i/rmincban. Uraknak ajánlhatjuk a Szőrszobrászt (pff, bocsánat, de ez a sok szö a fogunk közt, bár tudjuk, ahol fazont vágnak, hull a szőr is...). Futó frizuraigazítás a Hajtsatok műintézetben. A Gyöngyszigetben a fűzés és más rejtelmek körébe vonódhatunk be. A Füvesasz szonytól jó tanácsokat kaphatunk életünk meghosszabbításához. Apropó, ha cipőnket is megviselte a sok járás, beadhatjuk a Piroska és a farkas cipőjavítóba (nem harap a bácsi?). A Ruhaforrásban felújíthatjuk öltözetünket, a Poszeidon uszodafelszerelés termékei után akár jöhetnek a szirének is, futó lekötöttség nem a világ. Baktatás közben az ember néha elréved, s itt az Emlékbázis, dehogy áruljuk el, hogy mit rejteget (csak nem Cavinton gróf a főnök?). Kiszáradt torkunkat megfüröszteni eléggé gazdag a kínálat. Borharapónak itt a Bordó vagy a Gábor-bor. Serivóknak talán a Mozigépész, egy kávéra a Rizsa presszó. Gyorsan bekapható ételhez, noha kissé külső körön lelhető fel, a Pocakos lakatos vagy a Sparhelt kifőzde. És istenem, bár vendégünk, a Mars-lakó az égből jött, de nem királyi fenség, miért ne kukkanthatna be a Muzsik étterembe. (Lehet, hogy a személyzet, a legkisebb konyhalegényig a cár udvartartásából, vagy az egykori szovjet politbüró címereseiből áll?! ...) Hogy a szemrevételezett cégérek, táblák külcsíne milyen is, azt persze külön kellene elemezni (a hitelrontás vádja elől hasznos a futás!), de az engedélyeztetés kerületileg és műemlékileg bonyolult rendszerét még egy Mars-beli sem lenne képes követni, így elégedjünk meg annyival, hogy nyelvével is él a nemzet. Különösen ha éhes és szomjas, meg vágyik a felfedeztetésre. ● 33 BUDAPEST 2011 november
