Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - FÉNYÍRDA - Fisli Éva – Tomsics Emőke: André Kertész Retrospektív
lyamunkája ezüstérmet nyert volna, ha az akkor divatos, festői hatást keltő brómolajnyomat formájában is megcsinálja. Ő azonban ezt visszautasította. Döntésének indokát később így fogalmazta meg: a fotó az fotó. A világháború alatt készített, a katonaélet mindennapjait megörökítő felvételeit is a tisztán fotográfiai eszközök használata jellemezte, s a hétköznapi, apró történések, megragadása a kegyetlen háborús körülmények között. 1925-ben érkezett Párizsba. Emigráns magyar ismerősök vették körül a Montparnasse pezsgő művészvilágában. Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, s két év múlva kiállítása nyílt az Au Sacre du Printemps galériában. Párizsi évei alatt Kertész az avantgárd fotózás egyik vezető alakja volt. 1933-ban elkészült híres Distorsions (Torzulások) című sorozata, majd 1934-ben megjelent a Szajna partján, parkokban, utcákon tett kóborlásai során keletkezett, a párizsi mindennapokat megörökítő képekből összeállított első albuma, a Paris vu par André Kertész (Párizs, André Kertész szemével). Számos fotóesszét készített a VU magazin számára. 1936-ban az egyik legnagyobb hírügynökséggel, a Keystone-nal kötött szerződése New Yorkba szólította, s bár az együttműködés rövidnek bizonyult, a háború megakadályozta, hogy visszatérjen Párizsba. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, és végleg New Yorkban maradt. 1949-től megélhetésért belsőépítészeti fényképezéssel foglalkozott, olyan tekintélyes folyóiratoknak kezdett dolgozni, mint a House and Garden a Harper’s Bazaar és a Vogue. Amerikában végig magányosnak érezte magát, munkáit nem értették meg, azt mondták, képei „túl sokat beszélnek.” 1962-ben nyugdíjba vonult, s újra felébredt benne az érdeklődés az utcai kóborlás és fényképezés iránt. Ezek az évek meghozták számára a régen várt sikert, a Velencei fotóbiennálén való szereplése után egymást követték a kiállítások. A Museum of Modern Art 1964-ben mutatta be képeit, amit további tárlatok követtek Tokióban, Stockholmban, Londonban, Párizsban. Budapesten 1971-ben, a Magyar Nemzeti Galériában rendezték első, önálló kiállítását, majd 1984-ben a Tavaszi Fesztivál vendégeként a Vigadó Galéria mutatta be műveit már nagy sikerrel. Az 1970-es évek közepétől a New York-i lakásának ablakából feltáruló látvány kötötte le művészi érdeklődését, felesége, Erzsébet emlékének pedig színes polaroid sorozatot szentelt. Washington Square-i otthonában hunyt el 1985-ben. A párizsi Jeu de Paume által rendezett retrospektív életmű-kiállítás a Magyarországon valaha látható legteljesebb André Kertész tárlat, melynek – a winterthuri Fotómúzeum és a berlini Martin-Gropius-Bau után – utolsó állomása a Magyar Nemzeti Múzeum patinás József nádor teremsora lesz. A kiállítás európai és tengerentúli intézményektől és magángyűjtőktől származó, mintegy 300 vintázs kópiából, a művész negatívjairól ma készült nagyításokból és eredeti dokumentumokból álló válogatást vonultat fel. A tárlatot Michel Frizot , a Centre Nati onal de la Recherche Scientifique kutatási igazgatója és Annie-Laure Wanaverbecq , a Gentilly-i Maison Doisneau művészeti igazgatója rendezte. ● 31 Torzulás n° 41, 1933 [André Kertész önarcképével] Zselatinos ezüst papír pozitív, kései nagyítás Maison Européenne de la Photographie, Párizs BUDAPEST 2011 november
