Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - A borítón: Balkán-medence
BUDAPEST 2011 február BUDAPEST (a BUDAPEST) zavarban van. A szerkesztő. Eljött az igazság pillanata. Rendet kell tenni a szándékok, gondolatok, vélemények közt. Dönteni kell. Mert január elsejétől életbe lépett Magyarországon a Büntető törvénykönyvnek az a módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a hatóság – és a polgár – a korábbinál sokkal hatékonyabban lépjen fel a házakat, az utcaképet elcsúfító falfirka ellen. Mostantól ha az így előidézett rongálás a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okoz, akkor egy évig, ha ennél nagyobbat, illetve ha a kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet, műemléket vagy vallási tisztelet tárgyát csúfítja el, akkor három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Sokan vannak, akik úgy értékelik ezt a régóta várt törvényi állásfoglalást, hogy végre van hatásos eszköz azok kezében, akik több mint egy évtizede küzdenek a jelenség ellen. De olyanok is megszólalnak bőven, akik a szabadság – az alkotó meg a véleménynyilvánító szabadság – újabb csorbítása miatt háborognak. Bizony, aki meghallgatja érveiket, éppenséggel hajlik is rá, hogy elgondolkodjék rajtuk. Alkotói szabadságra hivatkozni persze határozottan modern hozzáállás, miközben a művész – ha annak volt nevezhető – mindig is feszegette az (el)tűrés határait s magának a képzőművészetnek a kereteit is. A huszadik és huszonegyedik század civilizációja befogadta és elfogadta az ilyesfajta performance-okat. És ki vitathatná, hogy a propaganda eszközeitől megfosztottak a házfalakra pingált, a legritkábban polgárbarát szövegeikkel legalább száz éve épp a társadalom változásának sürgető és fenyegető igényét fejezték ki (Takarodj! Le vele! Rettegj! Vagy békésebb karakterrel: Szavazz a ...-ra). Aki nyitott intellektusként vizsgálja tehát a teljes jelenségkört, valóban találhat olyan értelmes érveket (is), amelyekből leszűrheti azt a fajta tanulságot, amit az ezer éves tapasztalat az ágyúval és a verébbel kapcsolatban rögzít. Arról nem is beszélve, hogy az embernek mindig is elemi ösztöne volt és maradt fizikai jelet hagyni saját életterében. Ha tetszik, többek között ez különbözteti meg az állatvilágtól. Amelyből állítólag kiemelkedett. A római kor polgára Róma épületének falára vési trágár üzenetét. Az ősember rajzos imádságát a barlangéra. Szívet és szerelme nevének kezdőbetűit a ligeti pad támlájába a kamasz, a nevét, jelzőzászlóját a Múzeum körúti téglafelületbe az unatkozó lóvasúti váltókezelő. Jelet hagy az időben a pillanatról, amit átél. S ha van hozzá eszköze, hatalma, ezeknél sokkal nagyobb jelekkel rombol. Beleépít mondjuk egy elizélt palotát a város szövetébe. Nem beleilleszt, persze, mert az nem jel! Beleizél. Hogy látszódjék, mekkora hatalmas, tehetséges, erős is ő. Erős bizony a lét- és fajfenntartás ösztönének parancsa. Van annak már vagy tizenöt éve, hogy a Budapesti Városvédő Egyesület programjába iktatta: megpróbál rendet vágni az akkortájt elszaporodni kezdő falfirkák, tagek és társaik sűrűsödő erdejében. Passzív módszert választott: lemosta a felületeket, annyit és ameddig támogatói pénzéből futotta. Közben fölnőtt egy olyan iparág is, részben ennek a városvédő nyomásnak a hatására, amelynek vállalkozói – ez is passzív megoldás – itthon is meghonosították vagy kidolgozták a felületbevonás és a firkaeltávolítás célszerű technikáit, technológiáit. Néhány éve a Szeretem Budapest Mozgalom és a Lát-Kép Egyesület (éppúgy tagjai a budapesti Podmaniczky Páholynak, mint a BVE) vette kézbe az antigraffiti programot, kihasználva a szerencsés személyi fordulatot: egyik vezetője fővárosi hivatalnokként a fellépésnek hivatalos színezetet és nyomatékot adhatott. 2008 óta a SzeBu többszáz feljelentést tett a kerületi rendőrkapitányságokon – miközben több látványos közös civil firkaeltávolító akciót is tervezett, 2009-ben például a Podmaniczky Páholy bevonásával a Lánchídon –, fényképekkel alátámasztott dokumentációval felszerelve. Lényegében hatástalanul. Mostantól a törvény megváltozásával több az esély, hogy a város arcát elcsúfító, önző falfirkálás visszatartó erejű büntetéssel szembesüljön. És mindazoknak, akik így már határozottabban és hatásosabban felléphetnek házaink, közös- vagy magántulajdonunk védelmében, komolyan és megfontoltan a végére kell jutniuk a kérdésnek, hogyan is ítéljük meg ezt a modern városi jelenséget. Dönteniük kell, hová állnak. Nos, a BUDAPEST – és műhelye, a Nagy Budapest Törzsasztal – azt gondolja, senkinek sincs joga más kárára kibontakoztatni a személyiségét. Akár ha alkotó ambíciói megélése szándékával is, erőszakosan, lopva ránk festeni magánakcióit. Meg kell keresniük azokat a felületeket – megtalálhatják sajnos könnyen ebben a romló egészségű városban, de persze nem csak a köztereken –, ahol ezt civilizáltan megtehetik. Éppen ezt nevezik civilizációnak. Sokfélékként, de szabályok szerint élünk együtt. Ettől és ezért otthon az otthonunk: BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Balkán-medence (11. oldal) A hátsó borítón: Bankszékházból kormányhivatal (29. oldal)
