Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - Zappe László: Café Budapest
bemutató is van ilyenkor, ráadásul külföldi színházak a fesztivál keretein kívül is érkeztek a fővárosba. A Trafóban zsúfolt ház nézte Mundruczó Kornél hannoveri rendezését, a Tiszlaeszlári Solymosi Esztert, majd a craiovaiak érkeztek Camus Ca ligulájával Bocsárdi László rendezésében, továbbá Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker?-ével és Caragiale Leonida naccsásurával. Mindazonáltal kizárt dolog, hogy Nagy József mozgásszínháza vagy Alvis Hermanis müncheni produkciója, A vadon szava, már csak e nevek révén is, ne vonzott volna egy nézőtérnyi pestit, ha időben értesül róla. De bizonyára a zágrábi ifjúsági színház darabja, a Generációk 91–95 is sok érdeklődőre talált volna, ha a kilencvenes évek délszláv háborúskodását eredeti módon feldolgozó műre kellő erővel felhívják a figyelmet. A fesztivál külföldi színházi kínálata kimondottan izgalmas, színvonalas volt. És rokonszenves volt az is, hogy a hazai termésből nem azokat a futó előadásokat választották ki, amelyeket éppen a fesztivál ideje alatt játszottak, hanem vállalták a friss bemutatók kockázatát. Ám ebben sem jártak túl nagy szerencsével. A Salto Mor(t)ale kocsmaszínházi társulat tavaly nagy sikerrel játszotta a főváros több vendéglátó-ipari létesítményében a Lüszisztrátét, Sándor Erzsi vel a címszerepben. Az brutális volt ugyan, de erőteljes, szellemes, hatásos. Most a Szikra termében rendeztek be műkocsmát, és ott próbálták némiképp aktualizálva előadni az Arturo Uit Brecht től. Az amatőrség visszaütött. Mindaz, ami natúr erő, természetes báj volt a Lüsziben, kimódolt erőlködésnek hatott az Uiban. Időszerű utalásként a legkézenfekvőbb közhelyek hangzottak el. Sok sörrel talán elment volna, de színházba mégsem berúgni megy az ember. Így csak a szünetig bírtam. Jóval színvonalasabb, de nem sokkal sikeresebb vállalkozás volt a másik bemutató a Szikrában. Ez az új névhez, a Café Budapesthez igazán illő, valódi pesti attrakciónak ígérkezett. Szálinger Ba lázs költő két kabarét ígért. Egyet a műfaj fénykorából: táborit 1917-ből. Egyet meg a tömegközlekedésről. Az első valamiért nem jött össze. Műfajtörténeti és -elméleti bevezető helyettesítette. Néhány szó Nagy Endréről, aztán egy-két parodiszti kus mondat a Nyugat nagyjairól. És már jött is a tömegközlekedés. Kortárs költői estbe oltva. Kicsavarva és rímbe szedve mindaz a közhely, ami csak eszünkbe juthat buszról, villamosról, meg egyáltalán a városi létről. A költőnek történetesen leginkább az ellenőrök jutottak az eszébe. (Nem tudom miről, mert ezekből látom a legkevesebbet a közjárműveken. A főváros új vezetése eddig csak fenyegetőzött az ellenőrzés szigorításával.) A nem szellemi, hanem kizárólag anyagi értelemben olcsó produkciót a költőn kívül a Forte Társulat néhány tagja adta elő, bizonyára a társulat vezetőjének, Hor váth Csabának a rendezésében, aki egyút tal a fesztiválnak is művészeti vezetője. Hat ember, hat szék – ennyi volt a beruházás. A Forte tánc-, illetve mozgásszínház, amely az utóbbi években terjesztette ki érdeklődését a szövegmondás felé. Mozgásban még mindig sokkal jobbak. Talán ezért sem csattantak mindig kellő erővel a költői poénok. Bár Andrássy Máté kivétel, ő színésznek is remek, de most rám azok a szövegek sem hatottak igazán, amelyeket tőle hallhattunk. Az a gyanúm, hogy a szerző humora eleve távol áll tőlem. Ezen persze semmilyen propaganda sem segíthet. A Café Budapestnek most mégis az hiányzott a leginkább. ● 11 BUDAPEST 2011 november Megvásárolható a Legendus Könyvesboltban (BudapestVIII., Nagyvárad tér 4.), www.semmelweiskiado.hu Megjelent! vagy interneten: RejtőzködőBudapest TóthJózsef–PodonyiHedvig ATóthJózsef(Füles)általfényképezett RejtőzködőBudapestcíműkétnyelvű albumavárosbanfellelhető75kultúr-, tudomány-,építészettörténetiritkaságot mutatbe,éshozzájukPodonyiHedvigfűz művészettörténeti ismertetőt.
