Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Zappe László: A Margit utcából Gül Baba türbéjéhez - Marafkó László: Klasszikus a szobatársam
„S nem volt egyikük se szobatudós. Dorka minden este az Operában ült, Szamos egész napokat elbolyongott a budai hegyekben, Meredich táncos úri zsúrokra járt, mint apró Jókai-hősök, igazán egyként otthonosak voltak egyetemen, könyvtárban, kocsmában, táncparketten s a Dobogókő ösvényein.” „Vagy Szamos Dezsővel szökött ki kettesben a Mátyás-pincébe (mármint Lányi Dini, az író alakmása a regényben – M. L.), ahol Szamos mértéktelenül töltögette beléje roppant terjedelmű francia irodalmi tudása legjavát s a korsó söröket. Egy este, tíz órától hajnali egyig szinte megszakítás nélkül mesélte Szamos Victor Hugo nagy „nyomorult”jának, Jean Valjeannak tarka történetét. Ha némaságra vágyott, a vörös Bandy Bélával és a komor Dorka Zoltánnal sétált ki a Farkasvölgy akkor még elhagyatott zord erdejébe. Órákig gyalogoltak egymás mellett némán, Dorka komponált, Bandy Béla drámát írt fejben s Dini üres fejjel, nehéz szívvel bandukolt mellettük. Az erdőben kakukk szólt, Bandy, mintegy folytatva, Beethoven Pastorale-ját kezdte fütyülni. Dorka felmordult: – Kuss! Hamis! Bandy elhallgatott. Dorka megállt, figyelt, felemelte mutató-ujját: – Kvintben szól. Ritkaság. Rendesen tercben szokott. E volt a leghosszabb magyarázatok egyike, amelyet Dini Dorkától hallott.” A zárkózottnak tűnő, céljaiban eltökélt, állhatatos Kodálynak sajátos szerep jut a másik két társával való viszonyban. A narcisztikus személyiségű, sokat vívódó Balázs Béla időnként szinte mint apafigurához, máskor már-már a „szerelmes barátság” ambivalens érzésével kötődik hozzá. Ismét a Napló sorait idézve 1904-ből: Jún. 25. „Én általában csak egyetlen barátságnak, a Zoltánénak érzem szükségét.” Aug. 14. „Megkaptam a harmadik levelezőlapot Zoltántól. (...) De megírtam neki, hogy vagy teljes barátság, ahogy én gondolom, vagy semmi. Utóvégre úgyis meglesz, azt tudom. Bennünket az Isten is egymásnak teremtett. (...) Az egyetlen ember, akivel hosszabb ideig éltem együtt, anélkül, hogy át tudtam volna látni. Annál jobban szeretem. Zárkózottságát, azaz érthetetlenségét értem. Mély érzésű. Gazdagok, színesek és finomak az érzései.” Nov. 7. „Zoltánnál voltam tegnap délelőtt, és panaszkodott, hogy feléje se néztek. Egészen Aranka vesz igénybe – mondja. Össze fog veszni vele rajtam. Szeret. Láttam tegnap, hogy szeret.” 1905. márc. 10. „Zoltán ma csodaszép volt. Leheletfinom minden vonása és csupa lélek, zene! Úgy beszélt az apjáról, mint egy idegenről. Megveti. Az anyját imádja.” A kollégiumi együttélés során – Móricz regénycímét elorozva – „forr a bor”, azaz a formálódó lélek, erős hatások és kölcsönhatások indukálódnak, a kialakulatlanabb jellem kontrollálni kívánja magát a másik, a szellemi társ tükrében. Az alakuló személyi-26 BUDAPEST 2011 október Kollégiumi szomorújáték plakátja: „Zenét fütyül hozzá Kodály úr” 1911-re épült fel
