Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Kelecsényi László: Karády királyné múzeuma
Elindul az ember Buda szívében, a két Mamut között kifelé, a Rózsadomb irányában, hogy kiszellőztesse kicsit a fejét. Mostanában igencsak kicsinosodott ez az utca: felújítói a jobb-parti Liszt Ferenc teret álmodták ide. Egyszerre csak ismerős dallamok ütik meg a fülünket. Igen, ez nem lehet más: Karády Katalin óceán mély hangja zeng valahonnét. Egy zöld márványborítású alagsori üzletben képlemezeket lehet kölcsönözni. Onnan kéne szólnia, de mégsem. Továbbmegyünk, és földbe gyökerezik a lábunk. Árnyas terasz, zeneszó, kávézó vendégek. Hét-nyolc lépcső lefelé, és máris a régmúltban járunk. Szecessziós üvegablakok mentén kávéházi asztalok sorakoznak, ám nem ez a szenzáció. A pult mögött csinos lányok sürgölődnek, de ez sem meglepő. Ami újdonság: a hely telis-tele van Karády Katalinra emlékező plakátokkal, képekkel, relikviákkal. Le kell ülni, és kérni egy feketét – miként Jávor szokott a régi magyar filmek vásznán. Aztán ha körbehordozzuk a tekintetünket, az ajtó melletti üvegtárlóban egy női bunda szúr szemet. Csak nem? – gondolja a magamfajta gyanakvó filmtörténész. De igen! Bizony az: a művésznő bundája. Ezt már a hirtelenjében előkerülő tulajdonos-üzletvezető mondja. Kámán Tibor nak hívják a ránézésre harmincas, lendületes beszédű urat. De hogyan kerül ez a pompás darab a budai kávéházba? Csak úgy, hogy az Amerikából hazahozott személyes hagyatékot, a művésznő használati tárgyait a Színháztörténeti Múzeum nem tudta megvenni. Nem volt rá elég pénzük. Mégsem vesztek el a köz számára, mert akadt egy fanatikus rajongó, Kámán úr, aki mecénások segítségével megvásárolta, azzal a céllal, hogy kiállítja, bárki számára megszemlélhetővé tetszi. A legjobb forma erre egy igazi, „békebeli” kávéház, amelyet ki másról is lehetne elnevezni, mint a negyvenes évek első felének legnagyobb magyar sztárjáról. (Szeleczky és Muráti rajongói most megorrolnak, de KK vitathatatlanul a legnagyobb túlélője ennek a kornak.) Nemcsak a bundája, de más személyes tárgyak: kesztyű, sál, nyaklánc is sorakozik a falba süllyesztett tárlókban. Meg további apróságok: monogramos cigarettatárca, egy ezüst étkészlet darabjai, festett kávéscsésze – egy régmúlt élet megmaradt darabjai. A medálon különös véset: a „ma, tegnap, holnap” szavak sorakoznak. Karády egyik kedvenc filmje volt a Sophia Loren és Mastroianni főszereplé Karády királyné múzeuma szöveg: Kelecsényi László, fotó: Sebestyén László 20 BUDAPEST 2011 október
