Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - ÖRÖKKÁVÉ - Zeke Gyula: Eszpresszók Budapesten II.
1940 volt Budapesten az eszpresszókultúra beérkezésének éve. Ekkor fordult elő első ízben, hogy a fővárosi telefonkönyvek önálló címszó alá rendezték az üzleteket. (Addig csupán a kávéházak vagy még inkább a kávémérések közé sorolták be ötletszerűen a telefonnal bíró presszókat.) Ekkor keletkezett és vált viharos gyorsasággal népszerűvé Vincze Ottó és In nocent Vincze Ernő Eszpresszó keringő című dala, amely elsőként összegezte – zeneileg is átható bájjal – a már ezekbe az üzletekbe járó fiatal nemzedékek másfajta vágyait, új életérzését. „Kicsi a hely, kicsi a pult, kicsi a szék, De legalább összebújunk egy kicsikét...” (Az olvasó legkönnyebben a Saly Noémi által 2001-ben rendezett, Budapest, nagykávéház című Ernst Múzeum-beli kiállítás kísérőjeként kiadott cd dalai közt leli meg.) Az év elején született és jelent meg a Pesti Hírlapban Márai Sándor már klasszikusnak számító Espresso című írása, amelyet visszatekintve az új kávés forma mibenlétét feltáró magvas kis esszének látunk inkább, mintsem egyszerű cikknek. (Több könnyen elérhető lelőhelye közül a háború előtti életműsorozat Vasárnapi krónika című kötetét ajánlom Önöknek.) Idézni belőle itt csak jelzésszerűen, megengedhetetlenül csonkán tudok. „Az espresso (...) rövid tartózkodásra berendezett helyiség: az asztalok kicsinyek, s én, mint kávéházi méretekhez szokott, békebeli kövér ember, félszegen tudok csak elhelyezkedni itt, e liliputi székeken, melyekről mindig lelógok kissé, úgy kell nekem. (...) Az espresso rövid lélegzetű műfaj, nem epika, csak afféle kisplasztika. Most úgy nő Pesten, mint eső után a szarvasgomba. Minden forgalmasabb utcában nyílott már egy-kettő. Mind egyformán látogatott, mind féhomályos kissé, mind szűk, mind zsúfolt, mind divatosan kényelmetlen, s majd mindenütt jó a kávé és a zöldborsós sandwich. (...) Sikerének titka, hogy van benne valami sietős és olcsó, mint az egész új életben. Sikerének titka, hogy van benne valami állandótlan. Régebben törzskávéházuk volt az embereknek. A törzsespresso nem ugyanaz. (...) A kávéházban még alkottak. Az espressóban már csak beszélgetnek. (...) A kávéház még az otthontalan Pest szomorú műotthona iparkodott lenni. Az espresso már nem akar otthon lenni. Ízléses melegedő nyugtalan lelkek számára, nagyvilágias, félhomályos fecsegő-sarok sietős ifjúság számára. Ilyen az élet, így alakít, így mos el műfajokat.” Amint az első részben már utaltam rá (Örökkávé, BUDAPEST, 2011. augusztusi szám), eddig nem sikerült tisztáznom a háború előtti évek budapesti eszpresszóinak számát. Bizonyosan több volt belőlük azonban annál a huszonhétnél, amit a legtöbbet idézett forrás, az 1943-as telefonkönyv felsorol. Ez a lista ugyanis értelemszerűen csak azokat a helyeket tartalmazhatta, amelyek nyilvános használatú készülékkel bírtak, ami még a kávéházak mindegyikéről sem volt elmondható. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy a koraiak egyelőre igen szegényes képtárának legszebb darabja egy olyan üzletről készült, amelynek nyomtatott forrásban eddig a nevével sem találkoztam. A Teréz körút 10. alatti Futó espresso gyönyö rű, sajnos datálatlan fotójáról van szó. (A pontos címért Tomsics Emőké nek tartozom köszönettel, aki a szomszédos üzlet azonosítása útján tisztázta azt.) A cégnév beszédes, a portál neonkölteménye szívszorító üzenet a még el nem pusztított város fényvilágáról. A járda fölött lebegő nagy F, látják, sietősen lépő pincért formáz, betűszár-kezében bűbájos kávé gőzölög. A modernitás elmúlt évszázadában gyakorta láthattuk, hogy a nagyvárosi nyilvánosság formanyelvének stílusváltozásai nem estek egybe a történelmi korfordulók általában traumatikus évhatáraival. Nehéz elképzelnünk 1944-45-nél borzalmasabb korszakhatárt Magyarország és Budapest történelmében, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a város háború előtti első eszpresszóinak világa szerves folytatásra lelt a koalíciós évek virágzásában. És nem csupán azért, mert a korai helyek közül számos újranyílt és tovább működött 1945 és 1949 között. Fontosabb ok volt, hogy a háború okozta pusztítások, az általános vagyonvesztés és elszegényedés, valamint az élet 31 BUDAPEST 2011 szeptember ÖRÖKKÁVÉ Budapest első espressóinak egyike forrás: MNM Történeti Fényképtár Eszpresszók Budapesten II. (1940-1947) Zeke Gyula
