Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Lénárt András, Tamási Miklós: Budapest 100
megrendelések, a gyártáscsökkentés, a leépítések pedig üzemi sztrájkokhoz vezettek. A bérharc kompromisszummal zárult ugyan, de a válság 1912-13-ban elérte a mélypontját: a különböző okokra visszavezethető eladósodás a gyár létét veszélyeztette, ezért a kereskedelemügyi miniszter a kormány jóváhagyásával a vállalatot 1912 novemberében – a Magyar Textilfestő RT.hez hasonlóan – öt éven át folyósítandó 750 ezer korona államsegélyben részesítette. A „legjobbkor jött” az első világháború: a gyárat végül is a nagy katonai megrendelések mentették meg. A ház Az Arany János utcai épületet a cég legválságosabb időszakában kezdték tehát felépíteni, ami egybeesett a magyar építészet egyik legkiemelkedőbb periódusának utolsó éveivel. 1909-ben bontották le az addig ott állt kétemeletes, klasszicista stílusú házat, hogy a helyén korszerű irodaház épülhessen a Goldberger Sámuel és Fiai RT. részére. Az Óbudán működő textilgyár ebben az épületben alakította ki központi irodáit és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit. Jónás Dávid (1871–1951) és Jónás Zsigmond (1879–1936) tervezte premodern stílusban. A kivitelezési munkákat a Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. végezte, 1910 és 1911 között. A Jónás testvérek a századfordulón szereztek építész-oklevelet a Budapesti Műegyetemen. 1903-tól nyitottak közös irodát, és az első világháború után is együtt dolgoztak. Legjelentősebb közösen tervezett épületeik a Szénássy és Bárczai Áruháza (V. kerület, Kristóf tér 2., 1908 körül) és a Tolnai Világlapja városképi jelentőségű székháza és nyomdája (VII. kerület., Dohány u. 10-14., 1910-13.) Az épület dokumentumai között található egy, még szecessziós jegyeket mutató homlokzatterv is, amelyet 1909. március 9-én szignáltak az építészek. (Ezek a formajegyek főképpen a tetőzet kialakításánál kaptak volna szerepet, míg a homlokzat szerkezete hasonló lett volna a megépült változathoz.) A család feje, Leó Horthy Miklós kor mányzó kártyapartnere, ifjabb Horthy Miklós pedig a Goldberger-birodalom igazgatósági tagja volt. Buday-Goldberger Leó azonban hiába rendelkezett kiváló kapcsolatokkal – 1936-ban Felsőrendiház tagságot is kapott – az 1944-es deportálást nem kerülhette el. A következő évben a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg. A nagy múltú gyár nem sokkal élte túl első számú vezetőjét: 1948-ban államosították. Az Arany János utcai épület a Röviköt (később Centriköt) Nemzeti Vállalat textilipari raktára lett. 1981-ben a Konsumex Vállalat devizáért árusító zártkörű üzletházat („Dollárboltot”) alakított ki falai között. Az átalakítás előtt készült építészi és statikai szakvélemény (tartószerkezeti műleírás) szerint: „Az alápincézett, földszint + 2 emeletes, lapostetős létesítmény a tervezés időpontjában igen korszerű kialakítású volt és még mai is korszerűnek mondható.” A va lutáért árusító vállalat a rendszerváltozásig használta az épületet, majd hosszú éveken át üresen állt. Az időközben ipari műemlékké nyílvánított ház mai képe részben az eredeti állapotok helyreállítását (például a főlépcsőház), részben egy jelentős átalakítást tükröz. Mindazonáltal talán legkarakteresebb és leghangsúlyosabb eleme, a belső udvart lefedő üveges tetőzet az elmúlt száz év során alig változott. Az ötlet Az OSA Archivum idén tavasszal saját kiállítóterében, a Centrális Galériában nemcsak egy jubileumi kiállításnak ad helyet, hanem arra biztatja a többi százéves budapesti ház lakóit, hogy ők is csatlakozzanak egy közös rendezvénysorozathoz. Az előkészületek lázasan zajlanak. Az Archívum munkatársai összeállították a szóba jöhető objektumok listáját, az ezekkel az épületekkel kapcsolatos minden lehetséges adatot igyekeznek összegyűjteni, és a www. budapest100.hu honlapon megjeleníteni. A cél, hogy a 2011-ben százéves középületek, bérházak és magánházak lakói és bérlői velük együtt ünnepeljenek, és a Örökségvédelmi Napok népszerű programsorozatához hasonlóan nyissák meg kapuikat az érdeklődők előtt. A „Budapest 100” program különlegessége, hogy az épületek többsége nem közintézmény, hanem bérház. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy a társasházakban élő magánszemélyektől nem várhatunk különös aktivitást, ezért ötletekkel, jó példákkal szeretnénk kedvet csinálni a részvételhez. A szervezők a honlapon minden 1911-ben felépült házról külön menüpontot hoznak létre és azt remélik, hogy a lakók, felismerve házaikat (és a házak építészeti, történeti értékeit) szívesen osztják meg másokkal képeiket, történeteiket. A Budapest 100 legfontosabb partnerintézményei az ötödik kerületben működő galériák, Budapest Főváros Levéltára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye, a százéves iskolák, idegenvezetők, a város történetével szívesen foglalkozó újságírók lehetnek, akikkel az OSA munkatársai már felvették a kapcsolatot, és az első közös beszélgetéseken is túl vannak. Jelenleg a lakók, tulajdonosok, bérlők értesítése zajlik – az aktivisták segítségével minden postaládába levelet helyeznek el – és mindenki kíváncsian várja, vajon hogyan fogadják ezt a civil, lokálpatrióta vállalkozásnak. ● 36 BUDAPEST 2011 január
