Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Fónagy Zoltán: „A magyar feltámadás emlékünnepe”
Ez az emlékcsoport képezte a fő hangsúlyát az emlékjel-együttesnek, amely nem kötődött közvetlenül egyes eseményekhez, hanem a résztvevőknek egyetemlegesen állított emléket. Mindegyik eleme az északi bástyán található: részben, mert itt zajlottak az ostrom legkarakteresebb eseményei, másrészt sűrítésükkel tudatosan akarták fokozni a hatást. A Bécsi kapun kilépve balra, azon a helyen, ahol július 27-én, az első rohamok egyikénél egy győri hajdú először tűzött ki magyar lobogót, díszes zászlórudat helyezték el a bástyafalon. (Árkay Bertalan alkotása a világháború idején megsemmisült, az utóbbi évtizedekben új került a helyére.) A Lovas út fordulójában, az egykori Esztergomi rondella falán hatalmas kőkeresztet helyeztek el, alatta kis haranggal. Felirata csak a dátum: 1686. IX. 2. Azt a helyet jelöli, ahol sikerült rést ütni a falon (Bierbauer Virgil alkotásából a harang ma hiányzik.) A két végpont között, egy kis park közepén állították fel a magyar hajdúk emlékkövét, magas, oltárszerű építményt, két oldalán két magyar hajdú alakjával. Grantner Jenő alkotása. Felirata: „Itt, Buda északi falai előtt küz döttek, véreztek és áldozták életüket a magyar hajdúk a keresztény seregek győzelméért és Buda felszabadításáért. Nevüket nem jegyezte fel a történelem, emlékezetüket őrzi az újjászületett Buda és Pest hálás polgársága.” Az együttes fő eleme egyértelműen a kapu belső oldalán felállított bronzszobor. A kezében kettős keresztet tartó angyal „mint győzelmi üzenetet hozó hírnök lépdel óriási belső erővel és lendülettel. ... Mintegy a lendületes kereszténység szimbóluma, hogy Nyugat győzelmét a Kelet fölött jelképezze” – értelmezte a művet a Pesti Hírlap tudósítója. A többnyire Rohanó angyalként emlegetett szobor talapzatának egyik oldalán a „BUDA – REGIA EX SERVITUTE IN LIBERTATE – RESTITUTA A. D. MDCLXXXVI (A királyi Buda szabadsága a rabságból visszaállíttatott) másik oldalán a „Budavár felszabadításának 250. évfordulóján emelte a Székesfőváros” felirat olvasható. Alkotója Ohmann Béla , a harmincas évek kultúrpolitikája által szívesen foglalkoztatott, egyfajta konzervatív modernizmussal jellemezhető, a római iskolához tartozó művész. Angyalszobra, amelynél a historikus sablonokon túllépve modern eszközöket alkalmazott, erőtől duzzadó, földön járó lény. Mind térben, mind időben kissé elkülönülve, 1936. október 5-én avatták fel Damkó József művét, a felszabadító háborút győ zelemre vivő szövetség létrehozásában döntő szerepet játszó, a hadjárat finanszírozásában is jelentős részt vállaló XI. Ince pápa szobrát, az Iskola téren, amely ettől kezdve az ő nevét viselte 1954-ig. (Ekkor keresztelték át az első budai nyomdász emlékére Hess András térnek). Bár az emlékezés tárgya sokkal fényesebb külsőségeket érdemelt volna, „az ünnepségeknek határt szabott az a percekre sem szünetelő fájdalom, melyet Magyarország mai megcsonkítottsága jelent mindannyiunk számára, - az a szegénység, melybe szomorú sorsunk döntött bennünket, végül pedig a históriai helyeknek szűk volta, mely lehetetlenné tette nagy tömegeknek az ünneplésekbe való bevonását” – osztotta meg az ünnep főszervező je Némethy Károly tanácsnok a rendezők gondjait a nyilvánossággal. Igaz, a rádió és a „mozgófénykép” jelentősen kitágította az emlékezésbe bevonhatók körét. Hetvenöt esztendeje szeptember másodikát a polgármester rendelete a „méltó ünneplés” érdekében a főváros összes hivatalában és intézményében munkaszüneti nappá nyilvánította. Előestéjén Sipőcz Jenő főpolgármester rádióelőadása vezette be a programot. Buda elvesztésében is, visz szaszerzésében is szimbolikus mozzanatot láttatott: „Budavár a magyar életnek vér ből, könnyből, hitből és hősiességből, mun-16 BUDAPEST 2011 szeptember Magyar hajdúk hősi emlékműve
