Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Fónagy Zoltán: „A magyar feltámadás emlékünnepe”
kából és gondból épített fellegvára volt”. A világváros Budapestet „az országépítő és államalkotó magyar lélek legnagyobb alkotásának” nevezte. Ugyanezen a napon nyitotta meg Hóman Bálint vallás- és köz oktatásügyi miniszter a török világ utolsó korszakát, illetve a visszafoglaló háborúkat bemutató történeti kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. (Itt mutatták be először a friss tabáni ásatások török kori leletanyagát.) Szeptember 2-án a Mátyás templomban – a közjogi méltóságok, a politikai elit katolikus tagjai, a diplomáciai képviseletek, az erre az alkalomra érkezett osztrák, német, olasz, lengyel és svéd küldöttségek, valamint a várvívő hősök leszármazottainak jelenlétében – Serédi Jusztinián her cegprímás celebrálta a szentmisét. Egyidejűleg hasonló szertartásra került sor a Deák téri evangélikus és a Kálvin téri református templomban, valamint a Dohány utcai zsinagógában, mindhárom helyen a főváros, a kormány és a parlament hivatalos képviselőinek jelenlétében. A koronázó templomban hangzott el először Kodály Zoltán miséje, a Budavári Te Deum, amelyet a főváros felkérésére erre az alkalomra írt. (Ez már a második megbízása volt a Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára komponált Psalmus Hungaricus után.) A mise után az előkelő közönség gyalogmenetben vonult a Bécsi kapu térre. A vendégek az erre a célra felállított tribünökön hallgatták Szendy Károly polgármester be szédét, amely az eseményt az újjászületés ünnepeként értelmezte, hiszen a romhalmazból, ami az ostrom után Budából maradt „egy milliós, dolgos és törekvő magyar főváros lett”. A térre bejutott, viszonylag kisszámú közönség soraiban a tudósítónak feltűnt a magyarországi muszlimok Husszein Hilmi budai főmufti vezette pi ros fezes küldöttsége is. A Magyar Hiszekegy hangjai mellett Horthy Miklós kormányzó koszorúzta meg elsőként a bronzból készült angyalalakot. Utána a menet az alabárdos testőrség sorfala között a Lovas úton a Vár északi bástyájához vonult, ahol a Budavár ostromában részt vett magyar hajdúk emlékművét leplezték le. Az utcák megnyitása után – a sokak számára munkaszüneti napon – tömegesen keresték fel a fővárosiak a két helyszínt. Délután az Akadémia tartott rendkívüli ülést, este a Városi (ma Erkel) Színházban a főváros díszhangversenyén Ormándy Jenő vezényelte a Hangversenyzenekart, és Bartók Béla is fellépett zongoraművész ként. Késő este a főváros a Gellért szálló márványtermében látta vendégül az ünnep vendégeinek válogatott körét. Történelem és propaganda „Minden politikai propaganda előszeretettel idézi saját múltját, valamint azokat a múltból kiragadott mozzanatokat, amelyek valamiképpen rokoníthatók a jelennel. A ... meggyőzés egyik legkézenfekvőbb módja ugyanis a jelennel hasonlóságot mutató, de egyszer már lejátszódott – tehát végkimenetelében ismert – eseménynek, folyamatnak a jelennel párhuzamba állítása” – írja Potó János az emlékművek és a politika kapcsolatát elemezve. Budavár visszavívásának emlékünnepét minden metaforikus homályt mellőzve, a korszak fő politikai törekvésének, a trianoni békediktátum revíziójának céljára használta ki a hatalmi elit. A múlttal való párhuzamot mint evidenciát mutatták fel a beszédek, emlékező rádióelőadások és újságcikkek. A történések koncepciójáért és lebonyolításáért felelős Némethy Károly az Új Főváros című hetilapban az esemény funkcióját abban jelölte meg, hogy tudatosítsa: a 18 évvel ezelőtti „legtragiku sabb magyar sorsfordulat ... sem fejezi be a Szentkorona országainak történetét. ... Hívő szemek előtt már most felcsillan a kép, midőn Budavár újjászületéséhez hasonlóan Magyarország újjászületését ünnepli a nemzet.” Az Akadémia emlékülését megnyitó Jó zsef főherceg szintén abban látta jelentősé gét, hogy a történelmi példákból „mai ke serves korszakunk elviselésére hitet, erőt és akaratot” merítsen a nemzet. Buda vissza foglalása Magyarország feltámadását jelentette (a korszak politikai frazeológiájának egyik kulcsszava volt a „feltámadás”, a Magyar Hiszekegy zárószava), a jubileum tehát a „magyar lélek halhatatlan életerejének fönséges ünnepe, mely kell hogy bizakodó és szívós kitartást öntsön a trianoni rabigában szenvedő magyarok lelkébe. ...Aminthogy elmúlt a török korszak, úgy elmúlik Trianon sötét ideje is” – foglalta össze jelszószerű tömörséggel a konzekvenciát. A politikai ideológiák közvetítésében alapvető szerepet játszó iskolai oktatás feladatát az évfordulóval kapcsolatosan a Néptanítók Lapjában Gyulay Ágost szintén a párhuzam tudatosításában jelölte meg: „Ma is barbár hódoltság alatt senyved hazánknak nevezetes része. A szenvedés, mely szellemi rabigába hajtott testvéreinknek ... osztályrészül jutott, nem kisebb, sőt százszor fájdalmasabb annál a sorsnál, mely a török hódoltság idején sújtotta őseiket. Éppen ezeknek az ünnepnapoknak ... kell újrakelteniök s táplálniok erős hitünket és reményünket a föltámadásra. ... Ezt a jelentőséget kell nekünk magyar tanítóknak a meginduló új tanév kezdetén az ifjú nemzedék elé tárnunk.” ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 17 BUDAPEST 2011 szeptember Leleplezik a budavári emléktáblát 1936. szeptember 2-án
