Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - KALAUZ
részében a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből állítottak ki köveket, maradványokat. A talán legmegragadóbb élményelemek az enteriőrök, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogató előtt kirajzolódjanak az adott korszak tipikus élettörténetei. Láthatunk itt többek között szatócsboltot, kocsmát, vendéglőt és konyhákat – mind saját gyűjtésű tárgyakkal berendezve. A két konyha egyike szecessziós jegyeket mutat, a századforduló idejéből vagy a húszas évekből származik. Kőszegi István óbudai víz- és gázszerelő, illetve bádogosmester volt, aki ügyesen kihasználta a 19. századi konjunktúrát, és meggazdagodott. Ruházkodásában, lakása berendezésében és életvitelében igyekezett a pesti polgárt követni. Színjátszó kört működtetett, amelyben maga is szerepelt. Az első múzeumigazgató, Janek Éva tőle hozta be az itt látható tárgyakat. A másik egy évszázadok óta itt élő sváb parasztcsalád jellegzetes konyhája, ilyenből rengeteg volt a régi vályogházakban, amelyeket lebontottak. Rögtön ez után a konyha után kezdődik a szanálást bemutató rész. A kiállítás vége már a lakótelepek világát idézi, amelyek a régi, lakhatatlan és egészségtelen házak 1967-ben kezdődött lebontása, szanálása után nőttek ki a földből. „Nagyon vigyáznunk kellett arra, hogy ne bántsuk meg a panelekben élőket – hívja fel a figyelmet Népessy Noémi –, ne azt sugalljuk, hogy ezek a házak élhetetlenek, ahol szenvednek az emberek, ezért objektív, semleges módon mutatjuk be ezt a korszakot, hogy inkább a ráismerés örömét nyújtsuk: Nézd, nekünk is volt ilyen lámpánk, fotelünk stb. Sokan, akik megnézik a kiállítást, fel is ajánlanak ilyen tárgyakat.” A középső rész egyik eleméhez, a jelzész szerűen bemutatott vendéglőhöz kapcsolódik az október végéig látható időszaki kiállítás. „Isten veletek, ti boldog Vendelinek” címmel az óbudai vendéglátás aranykorát mutatja be a 19. század végétől a 20. század közepéig. Ehhez egy gasztroblogot is indítottak az interneten „ÓbudaGasztro – Egy falat múzeum” címmel (http:// obudagasztro.blogspot.com/), amely csak a kiállítás időtartama alatt működik: történeti leírásokat és recepteket közöl. Az oldalt egy fiatal múzeumpedagógus, Diamant Lívia tartja karban, akinek egyébként van saját főzős blogja is. A kiállítás rendezője, Horváth Péter eredetileg szakács volt, így együtt megfőzik az ételeket a múzeum kis konyhájában, az intézmény fotósa, Sáros pataki Györgyi lefényképezi, és fölteszik a blogra. Horváth Péter egy kis könyvet is összeállított Vendéglátás Óbudán címmel, amelyben a történeti összefoglaló után nyolcvan, általa összeválogatott receptet közöl, megjelölve, hogy magyar, sváb, tót vagy zsidó ételről van szó, s a kiadványt saját rajzai illusztrálják. „Az a tervünk – avat be elképzeléseibe az igazgató asszony –, hogy az állandó ki állítás egységeiből mindig kiemelünk egyetegyet, és időszaki kiállítás keretében kifejtjük. Minden évben egy történeti időszaki kiállítást rendezünk, márciustól októberig, utána pedig egy fotó- vagy képzőművészeti kiállítás látható két-három hónapig. A következő történeti kiállítás témája 2012-ben a városegyesítés előtti kor, amikor Óbuda egy évig, 1872-ben önálló városként működött, Harrer Pál polgármester vezetésével.” A múzeumnak van egy fontos, ám jelenleg nem látható gyűjteménye, amely ugyan nem helytörténeti vonatkozású, mégis az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgycsoport: ez a játéktörténeti kollekció. A múzeum első igazgatóját, a már említett Janek Évá t etnográfusként érdekelték a játékok, és annak idején kijárta a Fővárosi Tanácsnál meg a kerületi tanácsnál, hogy játékokat gyűjthessen, ezért a múzeum alapító okiratában is szerepel, hogy a főváros egész területéről gyűjthet polgári játékokat. A gyűjtemény későbbi kezelője folytatta a gyűjtést, így ma már mintegy 7500 darabból áll a kollekció, melynek darabjai a 19. század második felétől a 20. század nyolcvanas-kilencvenes éveiig terjedő időszakból származnak. Lányjátékok, fiújátékok, a babáktól a működő gőzgépig szinte minden megtalálható benne. A múzeum a közeljövőben tovább bővülhet, ugyanis az önkormányzat a vagyonkezelőtől egy vagyonhasznosítási szerződésben átvette a Zichy-kastély északi szárnyát, ahol a múzeum is kap majd területeket. Abban a szárnyban egy másik múzeumot fognak létrehozni: a játékoknak. Mivel az épület elég rossz állapotban van, felújításra szorul, de már elkezdték tervezni az ottani kiállítás forgatókönyvét, és jövő tavasszal már ezzel szeretnének pályázni az ALFA programban. Ha minden jól megy, két-három éven belül megnyílhat a főváros első játékmúzeuma. A gasztroblog sikerén felbuzdulva elhatározták, hogy már jóval korábban elindítanak egy játékblogot. ● 13 BUDAPEST 2011 szeptember ● A Budapesti Városvédő Egyesület szeptember 15-én, csütörtökön az Építészek Háza Kós Károly termében (VIII. Ötpacsirta u. 2.) nyílik a BVE Pesti legendák: a középkori városfal története című kiállítása. A kiállítást megnyitja: Ráday Mihály, a BVE elnöke. Látogatható: szeptember 30-ig, H-P 10-16 óra között Szeptember 27-én, kedden 16:30-kor Széchenyi egyik leghívebb munkatársa: Clark Ádám – 220 éve született a Lánchíd megálmodója, 200 éve a híd építésvezetője címmel, vetítéssel egybekötött előadásra kerül sor a BVE Podmaniczky termében (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 14-16.). Az előadást a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) tartja. Meghívott vendégek a Clark- és a Teasedale-család leszármazottai (James Teasedale volt a Lánchíd építésvezetője). A vetítés bemutatja az európai Clark-emlékhelyeket, Edinburgh-től Pest-Budáig. KALAUZ
