Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Ekés András: Véletlen ajándék? Spontán lehetőség?
től független folyamatok egymásra hatása következtében kerültek a látótérünkbe. Foglaljuk össze. A metróépítés folyamatos és kiszámíthatatlan csúszása indította el a lavinát. Az állomások kivitelezésének évekig történő elhúzódása és a kapcsolódó felszíni lezárások szórták tele pontszerű aknákkal a belső területeket. A megszokott útvonalak bosszantó ellehetetlenülését okozó változások eredményezték a Belváros fellélegzését. Az ezzel időben egybeeső felújítás a Szabadság hídon, a Műegyetem rakpart kiszámíthatatlan és többszöri lezárása a metróépítkezés miatt, a szerencsétlenül, de a szennyvíztisztító miatt kényszerűen időzített rakparti főgyűjtő-építés tovább szabdalta a már amúgy is nehezen átjárható belvárosi és bel-budai területeket. A Budapest Szíve program első üteme pedig okosan kihasználta a szinte forgalommentes Kálvin tér adta lehetőségeket. Azok az eredmények tehát, amelyeket ma érzékelünk Budapest forgalmi átrendeződésében ezen infrastrukturális beruházások tervezhetetlen, esetleges egymásra tolódására és Budapesttől részben független gazdasági okokra vezethetőek vissza. Némi szarkazmussal azt lehet mondani, hogy a beruházások körüli kaotikus állapotok spontán melléktermékeként pozitív változások álltak be a főváros életében. A felsorolt szűk keresztmetszetek egy részén ma már szabad az út. Néhány kritikus terület még le van zárva, elsősorban a 4-es metró állomás-felszínei. De ha a ma még kivett területek is visszakerülnek a vérkeringésbe, rövid idő alatt visszaeshetünk a sok évvel ezelőtti közlekedési állapotokhoz: jó eséllyel olyan forgalmat generálnak, amitől az elmúlt négy-öt évben elszoktunk, és már egyáltalán nem hiányzik. Ha ebbe az irányba indulunk, és a járt utat választjuk, könnyen felidéződhetnek mára szerencsésen feledésbe merült emlékeink. Akkor pedig joggal merül majd fel az igény, hogy soksok (uniós) forrásból próbáljuk csillapítani a pesti és a budai belváros és kapcsolódó városrészeik forgalmát. És nehéz lesz azt mondani, hogy pont most jött el az ideje. Meg kell becsülni, hogy az elmúlt évek folyamatainak véletlenszerű egymásra hatása előidézett egy nem tervezett állapotot. Elsőként el kell jutnunk a felismerésig, másodsorban számszerűsíteni kell a változásokat. Budapest spontán, azaz nem kézben tartott folyamatok között olyan célokig jutott el, amelyekért számos európai város euró százmilliókat fizetne. Kérdés, hogy észrevesszük-e, megbecsüljük-e ezt az ajándékot, és tudunk-e élni lehetőségeivel? ● 5 BUDAPEST 2011 szeptember A nehézgépjárművekkel tarkított Hungária körút 2008-ban A Megyeri-híd, az észak-budapesti térség közlekedési krízisének egyik oldószere Kerékpáros Budapest – hivatásforgalomra
